Kategória: Dalszövegek

„Láttam nevetést szörnyű helyeken,
égi jelenést szétlőtt tereken,
mennyi zokogást, féltve ölelést,
ott voltunk, te meg én.”

„Minden nap új reménnyel ébred,
talán lesz egy új esély,
minden nap változhat az élet.
Ő már elfelejtené,
ő minden reggel úgy kel fel,
és indul kopogó szemmel,
hogy közben félni nem mer.
Kikerülöd ha jön szembe az utcán,
azt hiszed, mindent tudsz tán,
koszos gyerek csak rossz lehet,
csúnyán beszél, biztosan meglop,
ha hozzád ér, ezért otthagyod,
pedig csak enni kér.”

„Ne gondolj rám ezután, neked úgysem fáj,
Nem tudom, hogy én ki vagyok, csak azt tudom, hogy ő ki volt,
Hogy nélküled én senki vagyok, egyedül nem álmodok.”

„Nem adom fel, mindig csak előre tartok,
Az árny és a fény vív bennünk örökös harcot.
Üldöz szüntelen ez a kettős élet,
Most kell döntenem, hogyan élek.”

„Sírsz, hisz a szíved mélyén elhiszed,
Hogy szebb, ha együtt mondjuk ki: Ég veled!
Az út most kettéágazik, sok minden változik,
Hát ég veled, nehéz lesz nélküled.”

„Adj egy esélyt a békének.”

„Képzeld csak: nincsen ország
Ne mondd, hogy "nem hiszem"
Nincs miért ölni-halni
Még a vallásért sem
Képzeld csak: minden ember
békében együtt él.”

„Nincs pokol alattunk,
Fölöttünk csak az ég,
Képzeld el az összes embert,
Ahogy csak a mának él.”

„Egy szál harangvirág, ennyi csak, mit adhatok,
És kívánok még nagyon sok boldog névnapot.
Nem nagy dolog, mondhatja más, tudom jól, de mit tegyek?
Egy szál harangvirág, ez jelzi most az ünnepet.”

„Keserű a bánat, keserű, de elfojtom én,
Valahol még vár egy kis remény.”

„Ne félj az elválástól! A távollét olyan, mint a szél. A kis tüzeket kioltja, a nagyokat fellobbantja.”

„Ha meg tudnád tenni, hogy ébren is álmodj,
rózsaszínben látnád az egész világot.
Ha álmodni tudnál, megvigasztalódnál
mindenért, bármiért.”