Kategória: Idézetek az életről

„Az életet, ím, megjártam,
Nem azt adott, amit vártam.”

„Nem tehetek róla, olyan a világfelfogásom, hogy az életet inkább a derűs és szeretetre méltó, mint a csúf és brutális oldaláról nézem.”

„A harcos számára nem létezik jobb és rosszabb: tudja, hogy mindenkiben megvannak azok a képességek, amelyekre szüksége van a maga egyéni élete során.”

„Oh, e szív, e szív! Szeretném, ha kiverhetném keblemből, hogy megnézzem, hadd látnám: milyen az a kis húsdarab, mely az idvességnek és kárhozatnak egy-egy határtalan világát foglalta magában, s melyben most e két mindenség helyett csak egy halványan pislogó, hamvadozó csillag bolyong.. az élet.”

„Az élet érdekel minden megnyilvánulásában, esztelen pocsékolásában, veszedelmes szépségében, gazdagságában, mindazzal a miérttel és hogyannal, amit mindez szükségképpen magával hoz.”

„A tudomány nem vált meg bennünket. Az ember nem halad, legfeljebb a sír felé halad. Az élet céltalan.”

„Hiányzott belőle a részvét, mely egy idegen életet is éppoly végzetesen szükségesnek érez, mint az önmagáét. Az ifjúság könyörtelen nihilizmusa lakozott benne.”

„Nincs szükségem együttérzésre, nem fogok sírni és nyafogni. Mert az élet az én fényem és szabadságom, és akkor ragyogok, amikor akarok.”

„Nincsenek előszobáim, hátsóhelyiségeim.. a mindenség középpontjában lakom. Egyetlen pontnyi szoba, egyetlen pontnyi csoda az életem.”

„S úgy van, de ott a tenger, halj bele,
Ha már meguntad látni a napot,
Vagy élj, s mozogj, hogy életet ne únj.”