Kategória: Elfogadás idézetek

„Nem töprengek azon, mi lesz, ha meghalok, és hogyan fognak emlékezni rám. Ez már az ő dolguk lesz, a többieké. Ha már meghaltam, ugyan kit érdekel? Engem nem.”

„Nem tudom, mások hogy vannak vele, de egyáltalán nem aggódom a korom miatt. Miért is kellene bárkinek aggódni a kora miatt? Nem tudunk ellene mit tenni, nem leszünk fiatalabbak. Nem aggaszt, csak ki akarom élvezni az életet. Szerintem a kor jó dolog, mert egyenlő azzal a tapasztalattal, amit megéltél, és én az összes tapasztalatot, amelyre szert tettem az életem során, az előnyömre használom.”

„A felháborodás nélküli ember, elviselhetetlen lény. Fel kell tudnod háborodnod s még mindig. Mihelyt az életbölcsességed akkora, hogy megfoszt indulataidtól, s különösen: ha még véleményedtől is megfoszt: már értéktelenné is válik. Aki mindent megért s mindent megbocsát: tűrhetetlen lény az!”

„Aki nem szereti haragodat, gyűlölni fogja mosolyodat is.”

„Könnyebb megbocsátani egy ellenségnek, mint megbocsátani egy barátnak.”

„A félelmet csak a mesékben lehet legyőzni, de ha az ember elfogad két szabályt, együtt lehet élni vele. Amibe nincs beleszólásom, abba bele kell törődnöm. A hátrányokat előnnyé kell alakítanom.”

„A lelkem mélyén meg vagyok győződve róla, hogy mi, szerencsétlen emberi lények arra vagyunk kitalálva, hogy mindig a lehető legrosszabbra készüljünk fel, mert az olyan ritkán következik be, így aztán, ami csupán vacak, az egészen tűrhetőnek tűnik (sőt majdnem jónak), és el tudjuk fogadni.”

„A rosszra mindig még rosszabb következik. Az ember azt hiszi, hogy már megtörtént a legrosszabb, hogy minden rémálma eggyé olvadt egy képtelen és mégis létező, valóságos borzadályban, és egyetlen vigasza, hogy rosszabb már nem érheti - ha netán volna is ilyen, az értelme megpattanna a láttán, és már nem fogná fel. De a rosszabb igenis bekövetkezik, az ember értelme nem pattan meg, és az élet megy tovább. Úgy lehet, tisztában vagyunk vele, hogy a világ nem tartogat számunkra több örömöt, hogy amit tettünk, mindörökre megfoszt a remélt haszontól, kívánhatjuk, hogy vajha mi haltunk volna meg a másik helyett - és az élet mégis megy tovább. Felismerjük, hogy a magunk felidézte pokol mélyére süllyedtünk, és mégis élünk tovább, egyik napról a másikra - mert mást nem tehetünk.”

„Aki fekete bárány, ne próbálkozzon fölülemelkedni a neki kijelölt középszerűségen.”

„Ha az ember bocsánatot kér, elsimulnak a dolgok. Így működik a világ.”

„Ha valaki, akit szeretünk, hirtelen meghal, az nagy fekete lyukat éget a szívünk közepébe. E lyuk betömésének leghatásosabb módja, ha elfogadjuk, hogy az illetőt valami ostoba balszerencse érte. Még jobb, ha el tudjuk hinni - talán csak egy kis időre -, hogy valaki vagy valami megfogható a felelős. Ez kisebbíti a lyukat.”

„Mind azt tesszük, amit tehetünk, be kell érni vele.. és ha nem érjük be, akkor is azt kell tenni. Semmi soha nem vész el. Semmi, amit meg ne lehetne találni.”