Kategória: Fájdalmas idézetek

„A rózsákat könnyeimmel öntözném, hogy érezzem töviseik fájdalmát, szirmaik szenvedélyes csókját.”

„A világ minden kincséért sem cserélném el azt a gyönyört, amit a kínjaim okoznak.”

„Az a hamutömeg, ami a szíve volt, s amely a mindennapos valóság legkeményebb csapásait is állta, a sajdító emlékezés első fuvallatára összeomlott.”

„A megkínzott ló szenvedése
Embervérért kiált az égre.”

„Mint szörny, kit rejt a felleg:
Üvölt kínom.
Az éj után esengek,
Az éjt hívom.
Háttal fordulok keletnek,
Hol öröm árja reszket,
Mert fénykarmával az ég
Agyamba tép.”

„Ha most nem kellek, messzi-messzi évek
sejlő sorával mért kecsegtetsz engem -
ha nem szeretsz, mért tartsa hát az élet
melletted annyi évig még szerelmem -
most még tán könnyen elfelejtenélek,
erőt később ki ád, hogy elviseljem
kínzó nem-létedet? Felelj nekem!”

„A düh olyan, mint egy gyúlékony gáz - a legapróbb szikrától azonnal belobban, és egyetlen cifra lánggal elég.”

„A fájdalom nagyobb erő a szeretetnél.”

„A fájdalom olyan, mint a részeg vendég: mindig visszajön még egy utolsó összeborulásra.”

„A világ általában olyan, mint egy kegyetlen sivatag, s ilyen szélsőséges körülmények között szinte lehetetlen virágokat találni.”

„Aki nem tanul a múltból, azzal bűnhődik, hogy megismétli a régi tévedéseit.”

„Az a valami megöl minden reményt, ezt pillantják meg a rákos betegek az ágyuk melletti vizespohárban, amikor már az összes fájdalomcsillapító elfogyott, és a morfinpumpa nullát mutat, és még messze a hajnal, de a fájdalom nem távozik, csak egyre mélyebbre rágja magát a haldoklók álmatlan csontjaiba. És ez a valami él. Mindenkit gyűlöl, és végtelenül falánk.”