Kategória: Fájdalmas idézetek

„Ha megharagszol, ép
olyan vagy mint az ú,
mélyhangú, hosszan zengő és sötét.”

„Kihűlt már,
fekete
a parázs,
bennem még
lánggal ég
a tüzes
harapás!”

„Mi hozhat még nekem vigaszt?
Szerelmem is bogozhatatlan,
sugárzik mint a fájdalom
és éjjelenként fölriaszt.”

„A fájdalom nem éles fejsze, melynek
Csapásától az élet fája dől..
A fájdalom féreg, mely lassan, lassan,
De nem fáradva, folyvást rág belől.”

„Áll a hajós a parton.
S a tengeren tekint szét,
Mely koldussá tevé, mely
Elvette minden kincsét.”

„Ellenség, jóbarát,
Végeztem veletek,
Senkit nem gyűlölök,
Senkit nem szeretek.”

„Szerettem, nagyon szerettem valakit. Egy magyart. A neve.. mindegy. Az az ember nem ismert, nem tudta, ki vagyok, nem érezte meg, hogy szeretem, nem hitt bennem, boszorkánynak csúfolt ő is. Bántott, vagy ami még gyötrőbb volt, nem törődött velem. De amikor megcsókolt, elaléltam a boldogságtól, és azt éreztem, hogy egy isten ereszkedik le hozzám. Ma is szeretem azt az embert, és hat év óta, soha egy pillanatra sem tudtam megszabadulni az emlékétől.”

„Akinek hazudok, az kevésbé gyűlöl engem, mint ahogy én kénytelen vagyok gyűlölni azt, akinek hazudtam.”

„A gyűlölet az ördög mérge. A tökéletességre törekvő ember nem engedi, hogy belecsöppenjen a szívébe.”

„A kétségbeesés azt gondolja, hogy elhallatszik a kiáltása minden messzeségre.”

„A szenvedés az az embernek, ami a ruhának a mosás. A ruhát hidegbe vetik, sulykolják, forrázzák, csapkodják, lúgozzák, öklözik, facsarják, szárítják, mángorolják, tüzes vassal is egyengetik, míg végre megtisztul. A földi szenvedések is ilyenek.”

„A szenvedés virága az égő dicsőségben bontja ki a bimbaját.”