Kategória: Hiányzol idézetek

„Nézd ezt a fát. Látod a sok falevelet rajta? Mindegyiknek, még a legkisebbiknek is van mélyen lent a földben egy kis hajszálgyökerecskéje, mely élettel látja el. Ősszel lehull a levél, igaz. Minden ősszel lehull. De annak a kis hajszálgyökerecskének a jóvoltából visszatér újra minden tavasszal. Ha azonban a gyökérszál pusztul el ott a föld alatt, a levelecske nem tér vissza többé, s idő múltával elpusztul a fa is. Mert a gyökérben van az élet, érted? Aki pedig elmegy, nem viheti magával a gyökereket. S akinek nincs gyökere, az elvész. Sok magyar veszett el így, nagyon sok. Gondolj a gyökérre.”

„Információs áradatban élünk, mindenki beszél, és senki sem hallgatja meg a másikat.”

„Ha egy csoda folytán találkoznék az életemben egy igazi férfival, azonnal föladnám az egyedüllétemet.”

„Nem számít, miről beszéltetek utoljára. Csak az, hogy mit mondtatok egymásnak hónapokon keresztül.”

„Szólítottam. Nem válaszolt. Makacsul és többször megismételtem. Csak a csend felelt. Hol van? Mi történhetett? Miért nem jelentkezik? Hülye vagyok! Hol lenne? Mindig itt és mindig mindenütt. Újra hívni akartam, amikor rádöbbentem, hogy nem tudom a nevét. Nem tudom megszólítani.”

„Ha jönnél, elsimulna köröttünk a rét
És csend volna. Nagy csend.
De hallanánk titkos éjjeli zenét,
A szívünk muzsikálna ajkainkon.”

„És írja meg, hogy nagyon hosszú volt a tél, de most már vége van, és a juhok is bárányoznak már, és.. és írja meg, hogy én is várom már, hogy visszajöjjön onnét.. és hogy.. lehet, hogy ott minden sokkal szebb, mint itt, de itt most már tavasz van, ezt írja meg, hogy tavasz van, és.. a virágokról írjon neki, meg a madarakról, meg hogy este.. írja meg, hogy egy kis ökörszem fészket rakott a tűzifa között, és máshonnan kell vegyem a fát, és hogy már csak ő hiányzik egyedül.. ezt írja meg, Birtalan bácsi. Hogy már csak ő hiányzik egyedül.”

„Nem voltál velem,
pedig oly szépen jött az este:
szelíden, mint a szerelem.”

„Félek, mégis indulok, mert a múltamtól nem búcsúzok.
Egy éve nem láttalak, de minden nap kívántalak.
Vár ránk sok szép emlék, mit veled újra átélnék.
Csak tudnám, hogy neked is ennyit ér.”

„Mindig visszatérünk ahhoz, amit szeretünk.”

„Véget ért a szünidő. De a fiú nem jött. És így telt el egy egész rettenetes hét, amíg végre megtudta az osztálytársaitól, hogy elment a városból. Abban a pillanatban megértette, hogy bizonyos dolgok örökre elvesznek.”

„Ne gondolj rám ezután, neked úgysem fáj,
Nem tudom, hogy én ki vagyok, csak azt tudom, hogy ő ki volt,
Hogy nélküled én senki vagyok, egyedül nem álmodok.”