Kategória: Magány idézetek

„Magam vagyok az örökös magányban.
Akár a víz. Akár az anyaföld.”

„Mert aki végkép senkié,
Az mindenki falatja.
Pusztíts hát szörnyű szerelem.
Ölj meg. Ne hagyj magamra.”

„A magányos ember a vadember csökevénye, akit megtűr a társadalom.”

„A természet felkarolta, ahogy minden roncsot felkarol. Magányát megvigasztalta, ahogy minden magányt megvigasztal. A természet minden elhagyatottnak segítségére siet. Ahol minden hiányzik, ott egészen odaadja magát. Virággal futtat be minden omladékot. Repkénnyel köti össze a köveket és szerelemmel az embereket.”

„Aki élt már egyedül, tudja, milyen természetes dolog a a magánbeszéd. A lenyelt szavak marják az embert. Megkönnyebbülünk, ha kikiálthatjuk kínunkat. Aki egyedül hangosan beszél, mintegy a bennünk lakó Istennel társalog.”

„Amíg kettesben él az ember, elviselhető a lét. A magányos úgy érzi, nem bírja tovább vonszolni. Le is mond róla. Ez a kétségbeesés első állomása. Később az ember megérti, hogy a kötelességteljesítés nem más, mint beletörődések sorozata. Az ember szembenéz a halállal, szembenéz az élettel, aztán beletörődik. De vér fakad a beletörődésből.”

„Amit gyűlölsz, az a részeddé válik, és átveszi feletted a hatalmat.”

„A külvilágból se utasíts el semmit, ne gyűlölj, ne irtózz, ne undorodj. Ha valami iránt ellenszenvet érzel, ez annak a jele, hogy nem ismered eléggé. Mind az, ami a világban szenny, csak hozzád való vonatkozásban szenny és nem önmagában, húzódj ki belőle és már nem szenny többé, hanem semleges jelenség.”

„A magány: nagy társaság, az elhagyottsághoz legalább kettő kell.”

„Rossz-hajlamaidat ne fojtsd el, hanem csiszold jóvá őket. Bármily ártalmas, beteg, rosszindulatú hajlamra bukkansz: ne feledd, hogy akárminek csak az állapota lehet rossz, de nem az alaptermészete.”

„A hideg rizst és teát el lehet viselni, de a hideg pillantást és szavakat nem.”

„A magány nem életforma, hanem magának az életnek a része.”