Kategória: Önismeret idézetek

„A feleségem ezerszer hallotta tőlem azt, hogy szeretlek, de soha nem hallotta tőlem azt, hogy sajnálom.”

„Ha az ember elsőül önmagát tanulmányozná, rájönne, mennyire képtelen önmagán túljutni.”

„Az világ megy tovább, csak mi topogunk egy helyben.”

„Először magadban kell létrehozni a változást, amit a világtól követelsz.”

„A kép, amit magadról elképzelsz, tett azzá, aki ma vagy. Ha megváltoztatod ezt a képet, akkor a képpel együtt te is megváltozol.”

„Mit tudom én, mi szeretnék lenni!
Pehely vagyok, olvadok a hóval,
mely elfoly mint könny, elszáll mint sóhaj.”

„S ha mozdul valaki, és elindul felém? Kérges szívvel, bánatos testtartással ajtót nyitok a rém vaskos falon. Félreállok. Hogy jöjjön, engedem. Hagyom. Feladom falaim. Feladom énem. Közben szenvedek, mert ismerem a távozás kesernyés ízét. A meg nem értés fertelmes bűzét. A felejtés kínpadját.”

„Úgy tekints az emberekre,
Hogy a föld se jó, se ferde,
Se gyönyör, se bú tanyája,
Csak magadnak képe, mása.
Ki sohajtoz, ki mulat.
A világ csak - hangulat.”

„Ha csekélységekben nem vagyunk szigorúak önmagunk iránt, nagy dolgokban, ha akarunk, sem lehetünk.”

„A tudat, az öntudat tehát az életté szerveződött anyag egyik funkciója, nem egyéb, s ha ez a funkció tovább fokozódik, végül önmaga hordozója ellen fordul, odáig fejlődik, hogy az őt létrehozó fenomén kifürkészésére, megmagyarázására törekszik, az élet reménykedve-reménytelenül törekszik általa az önismeretre, de a természetnek ez az önmagába fordulása végül is kudarcra van kárhoztatva, mert a természet nem oldódhat föl megismerésében, az élet végső soron nem lesheti meg önmagát.”

„A mámor ördöge kegyeskedett átadni a helyét a düh ördögének: az egyik gyarlóság föltárja előttem a másikat, hogy őszintén elundorodjam magamtól.”

„Mi sajátunk, méltón nem becsüljük
Míg élvezzük, de hogyha elveszítjük
Tódítjuk értékét és megtalálunk
Oly érdemet, mi benne föl se tűnt,
Míg a miénk volt.”