Kategória: Önismeret idézetek

„Mi vagyok én, azt csak magam tudom,
Mi voltam, azt ne tudná senki bár.
Mivé leszek - majd látja a világ.”

„Boldogság az, ha amit gondolsz, amit mondasz, és amit teszel, összhangban vannak egymással.”

„Micsoda kis rész jut egy-egy emberre a végtelen és mérhetetlen időből! Milyen gyorsan eltűnik ez is a feneketlen időben! Milyen kis rész az egész anyagból! Milyen kis hányad a világlélekből! S az egész földnek mekkora kis rögén csúszol-mászol! Gondold meg mindezt.. Gondold meg, hogy ami téged láthatatlan szálakkal ide-oda rángat, az benned van elrejtve..”

„Ha valamilyen külső ok miatt szomorú vagy, a fájdalom nem magának a dolognak a következménye, hanem annak, ahogyan az adott dolgot értékeled, ezt az értékelést pedig hatalmadban áll visszavonni bármely pillanatban.”

„Az olvasás az egyik leghatékonyabb formája a személyiségfejlesztésnek. Olvasás közben magadhoz beszélsz, és neki minden szavát elhiszed. Vele nem vitatkozol, és ebben a hatékony párbeszédben van alkalmad elgondolkozni az olvasottakon. Ezek a gondolatok, ezek a jegyzetek, észrevételek, az Aha!-érzések juttatnak el oda, ahová szeretnél menni.”

„A világnézetem kiegyensúlyozott, de arra ügyelek, hogy az egyensúly mindig felém billenjen.”

„A gonoszsághoz szelíd lejtő vezet, lépésről lépésre, szinte észre se venni. Csak ha visszanézünk, és megpillantjuk a távoli magaslatokat, ahol valamikor éltünk, csak ilyenkor látjuk, mekkora utat tettünk meg.”

„Csak akkor tudjuk meg, kik vagyunk, ha kiderítjük, honnan jöttünk. Akkor aztán legyőzzük a múltat, vagy ráépítünk, vagy elfogadjuk - attól függően, hogy mit tartunk helyesnek.”

„Csend és magunkra fordított idő nélkül soha nem leszünk képesek felfedezni a rossz tulajdonságainkat, illetve az erényeinket. Nemcsak azt felejtjük el, kik vagyunk, hanem azt is, kik szeretnénk lenni.”

„Idelenn hullanak a levelek,
S én hulló levelek útján megyek,
És magammal, és mással,
És az Istennel perelek,
S lényem törvényét félve kutatom.”

„Valahányszor elképzeltem magam, mindig körvonalként jelentem meg, ahogyan a kifestőfüzetek figurái: a belsőm nem volt még kész. Megvolt minden főbb vonás. Ám a színek, a cikcakkos és kockás minták, az apró-cseprő dolgok, amikből összeálltam én, még nem kerültek a helyükre.”

„A Jóság a természet legtisztább, leghatalmasabb gyökérhangja, amely vigasztal, ad, békét teremt, és sohasem rombol. Adtál-e már a benned rejlő Jóságból teljesen önzetlenül úgy, hogy semmi viszonzást nem vártál érte?”