Kategória: Szomorú idézetek

„Sötét a perc.
Még sötétebb a bú a percbe zárva,
akár bogár a borostyánba.”

„Társadalmunkat méltán nevezik eldobható társadalomnak. Élelmiszereinket tetszetős csomagolásban vásároljuk meg, amit aztán azonnal a szemétbe dobunk. Az autókat és a háztartási eszközöket is úgy tervezik, hogy hamar elavuljanak. A bútorokat nem azért adjuk jótékonysági intézményeknek, mert már használhatatlanok, hanem azért, mert kimentek a divatból. Még a nem kívánt terhességek is "eldobhatók". Üzleti kapcsolatainkat is csak addig tartjuk fenn, amíg hasznosak számunkra. Nem meglepő tehát, hogy társadalmunk elfogadta az "eldobható házasság" eszméjét is. Ha már nem vagyunk boldogok egymással, vagy kapcsolatunk nehéz időszakon megy keresztül, hagyjuk ott az egészet, és nyissunk egy új fejezetet az életünkben.”

„Senki iránt se tanúsítsunk olyan hevületet, amit az nem viszonoz. Nincs dermesztőbb, mint az, ami nem talál visszhangra a másik emberben.”

„Egyszerre kell szakítani és véglegesen, amíg a lelked elég erős ahhoz, hogy behegessze magán a sebet.”

„Ha valaki bejelenti, hogy el akar hagyni téged, küldj neki egy bőröndöt!”

„Nincs annál rosszabb, mint ha már semmi más nem szeretnél lenni, csak az, ami voltál!”

„Sokkal jobb pesszimistának lenni, mert annak csak egyszer kell tudomásul vennie a dolgok reménytelen voltát.”

„Nem érdemes sírni, az igazi könny ritka,
Mosollyal szenvedni, ez az élet titka.”

„Sírj, csak sírj, hogy zokogás zuhatag mossa ma tisztára a lélek foltos fodrait.”

„Szeretnék néha visszajönni még. Ezer év múlva. Százezer év múlva. Mindegy. Csak nem megszűnni.”

„A jó mindenkor elkésve jön, mindig későn készül el, amikor az ember már örülni sem tud neki istenigazában.”

„Az eltört kar tud dolgozni, de a megtört szív aligha.”