Kategória: Szomorú idézetek

„A különélés olyan, mint amikor az ember útelágazáshoz ér. Választania kell, melyik utat követi az előtte álló időszakban.”

„A különélés olykor a békesség érzetét kelti a házastársakban. Ám tévesen értelmezi ezt a békességet az, aki ebből a szakítás, illetve a válás helyes voltára következtet.”

„A sírás és a zokogás teljesen egészséges és normális reakció a fájdalom és a harag érzésére. Testünk azonban csak egy bizonyos ideig tudja elviselni a heves fájdalmakat, nem zokoghatunk állandóan, időnként nyugalomra van szükségünk.”

„Az átmeneti különélés nem egyenlő a halállal. Olyannyira közel áll a halálhoz, hogy ugyanolyan fájdalmat érzünk, mint amikor elveszítünk valakit, akit szerettünk. A halál árnyékának völgyéből azonban van kiút.”

„Bármilyen sok fájdalmat okozhat is egy jegyesség felbontása, közel sem olyan fájdalmas, mint néhány évvel később egy válás.”

„Életünk hátralevő része egész földi pályafutásunk legragyogóbb szakasza lehet. Ne játsszuk el ezt az esélyünket azzal, hogy átadjuk magunkat az önsajnálatnak és a depressziónak, engedve, hogy a keserűség feleméssze lelkünket. Ne üldözzük el a barátainkat azzal, hogy gyászos hangulatunkba burkolózunk, és minden vigasztalást elutasítunk.”

„Minden problémás kapcsolaton lehet segíteni, ha a felek - vagy legalább az egyikük - hajlandóak olyan pozitív lépéseket tenni, amelyek megváltoztatják a házasság érzelmi klímáját. A megváltozott légkörben előbb-utóbb választ találnak a problémáikra.”

„Mivel a házasság egészen különleges emberi kapcsolat, és a házaspárt mély érzelmek kötik össze (legalábbis addig, amíg megosztották egymással az életüket), ezért nem lehet fájdalom nélkül odébbállni. A múlt jó és rossz emlékei velük maradnak, és akármilyen kapcsolatot is tartanak fenn egymással a jövőben, a problémáik nem oldódnak meg.”

„Nincs olyan válás, ami után a felek "boldogan élnek, míg meg nem halnak". Döntésük következményeit egész életükben viselniük kell. Nem állítom, hogy nincs élet a válás után. Csupán arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy válás után az élet mindig bonyolultabb, mint előtte volt.”

„Elpusztulok sértődötten, úgy loccsanok szét részecskéimre, mint egy földre hulló könnycsepp. És mindez születés számomra, nem fájdalom. Nem félelem. Valami, amire megfelelő szót keresnék, de nincsen. Állandó kilátás a kilátástalanságra.”

„Valahányszor kikívánkozott belőle a sírás, visszafojtotta könnyeit, hogy aztán éjjel kitárulkozó őszinteséggel suttogja el bánatát a holdfénynek, olyankor a sós cseppek lassan elkacskaringóztak az ajkáig, ő lenyalogatta és szipogott. Határozottan hitt benne, hogy odafent létezik az igazság, a hold az. Ő az, aki meghallgatja és megérti.”

„Már most félelmetesen fáj, hogy nem leszel. Nem is az, akik ketten lehettünk volna. Vagy nem azok a mesék, amikben sose lesz helyed. Hanem azok a percek, melyek nem folytatódnak.”