Szerző: Ady Endre idézetek

„Sohase kaptam, el hát sohse vettem.”

„Azonban az ember nagyon szomorú állat, akinek akkor is muszáj néha szeretni, amikor nincs kedve hozzá.”

„Amit mi eseménynek hívunk, amiről mi krónikát írunk, egy rövid epizódja, eltörpülő mozzanata annak a nagy tragikomédiának, aminek Élet a neve.”

„A zseni tévedhet legnagyobbat. Az igazi talentumnak, ha szerencsétlen, joga van az igazságtalansághoz. De mégis, milyen szép volna, ha életükben tudnák szeretni egymást azok a kevesek, akikkel okvetlenül számolnia kell az úgynevezett utókornak.”

„Az élet szent, szép és hatalmas valami. A sárban is szép, a szűz havasi tetőn is. Mert mélység és magasság az élet.”

„Bántottam, kik védtek, szerettek
S öleltem a judásokat:
Igazuk van, akik megvetnek.”

„Boldogok, akik mindent megmagyaráznak, mert eszükbe sem jut, hogy megérteni teljesen semmit se lehet.”

„De Tűz és Tűz, én ifjú testvéreim,
Jaj, a Tüzet ne hagyjátok kihalni,
Az Élet szent okokból élni akar
S ha Magyarországra dob ki valakit,
Annak százszorta inkább kell akarni.”

„Csak akkor születtek nagy dolgok,
Ha bátrak voltak, akik mertek.”

„A magamfajta ember a csókot azért hajszolja, hogy a szomorúságból szabaduljon.”

„Bár zord a harc, megéri a világ,
Ha az ember az marad, ami volt:
Nemes, küzdő, szabadlelkű diák.”

„Ha senki sem marad
Becsületesnek, hűnek, jónak,
Vígyázz, mert akkor is
Nagy barátaid fognak, óvnak.”