Szerző: Ady Endre idézetek

„Mikor a világ lázban ég, nagy izgalmak és nagy szenzációk korában, rávezetődik az emberlény az egyetlen igazságra: az élet az, aminek tartod, célja önmagad, boldogsága az, hogy önmagaddal megelégedve megbékülj mindennel.”

„És sebeimet tapogattam,
Fájtak, égtek förtelmesen,
De mikor kaptam, hogyha kaptam?
Hol jártam én,
Hát éltem már én?
Ki sírhat most tán énmiattam,
Ki vagyok és merre megyek?”

„Aki él, az mind, mind örüljön,
Mert az Élet mindenkinek
Kivételes, szent örömül jön.”

„Ez itt pedig magam vagyok,
Régi tüzek fekete üszke
S fölöttünk végzet-szél fütyöl,
Szaladj tőlem, átkozz, gyülölj,
Avagy légy rám ujjongva büszke.”

„Ifjú szivekben élek s mindig tovább,
Hiába törnek életemre
Vén huncutok és gonosz ostobák,
Mert életem millió gyökerű.”

„Könnyel mázolom be arcát,
Szemöldökét vérrel festem,
Sóhajt tűzök a hajába.
Könnyel mázolom be arcát.”

„Kérdés, kísértés és titok.
Én azt várom: valaki majd
Hívni fog
S édes, meleg szájjal
Sugja meg majd, hogy ki vagyok.”

„Hiába minden, minden csak hangulat, a szív a teremtő, az álom az élet, s az elmúlás az élet célja!”

„Mosom kezeim, szűz Pilátus,
Felejtek, jaj és megbocsátok,
Csók, pénz, hit, bűn nem várok rátok,
De nem várok már magamra sem.”

„Én reszketek egyedül elkárhozni,
Magammal vinném beteg lelkedet..
De végzetünkkel mindhiába küzdünk:
Nekünk együtt még halni sem lehet!..”

„Lesz erényes, különb nálam,
Lesz mosolygóbb, mint a szájam,
Lesz eredmény több, mint vártam,
De legszebben én gondoltam.”

„Meghal minden és elmúlik minden,
A dics, a dal, a rang, a bér.
De él az arany és a vér.”