Szerző: Ady Endre idézetek

„Mikor már a hangulatok irányítanak: elmúlt az ifjúság. Az ifjúság nem hangulat, hanem élet.. Hajh, régen éltem én már. Elfásul a szív lassan-lassan. Cinizmusából egy-egy hangulat, ha kiragadja. Ilyenkor még tán verset is ír: Gabriellához, vagy máshoz.. Aztán jön a nagy lohadás, felváltja bitorolt székét a régi unottság.. Tombolj ifjúság! Higgy, hódíts, szeress!”

„Kik által s miképpen lettem, aki lettem?
Nem tudom, de tudom, hogy kellett szeretnem..”

„Nem voltam, nem vagyok, nem lehetek méltó a maga szerelmére. Maga a tisztaság, az édes, szűzies érzelmek ragyogó ideálja, s én.. én egy szebb életnek ide maradt romja: fakó, hétköznapi ember.”

„Unatkozók s halálra-untak,
Bolondosan furcsák vagyunk,
Fájdalmasak és búcsuzók
S milyen furcsán nézzük magunkat
S milyen furcsán néznek most minket.
Csalódás-kő ránk nem zuhant
S mégis sujtódottan, szédülten,
Sustorgó ázott-fák a tűzben,
Panasszal égünk, lángtalan.”

„S megint élek, kiáltok másért:
Ember az embertelenségben.”

„Nem is tartom magamat betegnek. Én csak példátlanul összepajtáskodtam az élettel.”

„Óh, földi dolgok, ha nem kellene
Birtoktokért megmozdítni az ujjat
S úgy magatoktól ölünkbe esnétek:
Be szép volna és - be kevés az Élet.”

„Akarsz maradni?
Én, jaj-jaj, hisz alig tudok adni,
Igérni tudok és megfogadni,
De beváltani?
Inkább elszaladni.”

„Itt a szerelem áldott, könnyű,
Boldogan balga dolog,
Aki szeret kinézi párját
S nagyon reá mosolyog.”

„Őrzők, vigyázzatok a strázsán,
Az Élet él és élni akar,
Nem azért adott annyi szépet,
Hogy átvádoljanak most rajta.”

„S mondhatnék többet vallomásnak:
Én gyermeknek, jónak születtem,
Csak az Élet lovalt be másnak.”

„Sohasem az ember a hibás, hanem valami más. Valami más, a pillanat, a múlt, a sors, az átok, valami, amit nem ismerünk.”