Szerző: Ady Endre idézetek
„Talán holnap, holnapután szemrehányásokat tesz magának gyengeségeért, de most nem bír a szívével, valami bűvös erő olyanná tette, amilyen valóban, s amilyen ő nem akar lenni: érzékeny, álmodozó, gyönge nővé, aki édes rejtélyek, sejtelmek világában él, kinek érzékeny szívecskéje többet megfejt, mint ezer bölcselő lázas, töprengő agya, s kinek minden érzése egy édes, misztikus, csengő költemény.”
„Tűz nélkül is majd tüzelek,
Engem nem olt ki semmi, semmi.
Gyertek hozzám, tanuljatok
Dideregni.”
„Valahányszor igazán magunkra találunk: gyermekek vagyunk.”
„Mint egy nagy, piros, véres jégcsap
Csüggök szélén sok szív-eresznek,
Megfagynak, kik engem szeretnek.”
„Olyan vagyok,
Mint rosszul kezdett
És meg se kezdett szerelem.”
„Azt hiszed, a mámor nem az én karomba fog dobni?.. Nem fogsz feledni, csak ha én akarom. Sorsod hozzám van kötve.”
„Igen: élni, míg élünk,
Igen: ez a szabály.
De mit csináljunk az életünkkel,
Ha fáj?”
„A csúnya nőnek sok barátnője, a szép nőnek - sok barátja van.”
„A gyermek: az elevenség, az öröm, a jövőbe ható ígéret, a bilincsbe nem vert ember, az igazán igaz isten.”
„A boldogtalanság mindig az általad nyitva hagyott ajtón jön be.”
„A legemberibb ember a leggyávább ember. Így jöttem, így viaskodtam, így nem haltam még meg, így emlékezem és így vagyok.”
„A legerősebbnek is meg kell állnia egy percre olykor, egy sziklára ülni, s gondolkodni, hogy: hogy, mikor és merre?”
