Szerző: Arany János idézetek

„Mert szegénynek drága kincs a hit.
Tűrni és remélni megtanit.”

„De hová juték? hisz örömünnep van ma..
Ünnep? igen, az van, de öröm nincs jelen:
Nevem ünnepét én - zárkozván magamba -
Ti, kedves halottak, tinektek szentelem!”

„Nem törik a szenvedő szív

Oly könnyen darabbá,

Csak ellágyul, s az örömre

Lesz fogékonyabbá,

Mint egy lankadt földmüvesnek

Pihenő tanyája:

Kész boldogság lesz neki a

Szenvedés hiánya.”

„Láncaid lehulltak s im azontúl soká
Félve lépdel lábad, amikép megszoká.”

„Neved örömnapja imé hozzánk juta,
Sőt ha nem csalódom, már tovább is futa,
Mégis az én Múzsám néma volt és buta,
Ami, ha nem csuda, üssön meg a guta.”

„S néki, míg a sír rá nem lehell,
Mindig tűrni és remélni kell!”

„Vásár az élet: a földnek lakossa
Lót-fut, könyökli egymást, és tapossa.”

„Nem valék erős meghalni,
Mikor halnom lehetett:
Nem vagyok erős hurcolni
E rámszakadt életet.
Ki veszi le vállaimról..
De megálljunk, ne, - ne még!
Súlyos a teher, de imhol
Egy sugár előttem ég.”

„Ollyá lettem, mintha már földön se járnék.”

„Végre a félelmet nem győzi, nem állja,
Mert az maga magát növeli, táplálja,
Mint az örök szomj a vízi-betegséget.”

„Nem hallok, nem látok:
Keresek világot:
Oh, ha most valaki egy sugárkát adna!
Bár a látás után szivem megszakadna..”

„Egyszerű dal, egyszerű sziv s lélek
Sorsosi az avatag fedélnek! -
Földi ember kevéssel beéri,
Vágyait ha kevesebbre méri.”