Szerző: Babits Mihály idézetek

Babits Mihály információk: Wikipédia információk Youtube információk Port.hu információk

„Sötét az élet és nincsen benne semmi jó, s majd eljövend a nagy itélet, hol törve lészen a dió.”

„Egy szellemes paradoxon többet ér egy lapos bölcsességnél.”

„Ki nem akar szenvedni, kétszer szenved.”

„Az élet piszkos, csak a semmi tiszta.”

„Mit tudom én, mi szeretnék lenni!
Pehely vagyok, olvadok a hóval,
mely elfoly mint könny, elszáll mint sóhaj.”

„Ne mondj le semmiről. Minden lemondás
egy kis halál. Ne mondj le semmiről.”

„Ó, hogy az ember a legnagyobb ellenségét önmagában hordja! Micsoda minden testi méreg a lelki méreghez, amely engem bénít?”

„Görnyedt szerénység, kishitü pórerény
ne nyomja lelked járomunott nyakát:
törékeny bár, tengerre termett,
hagyj kikötőt s aranyos középszert
s szabad szolgájuk, állj akarattal a
rejtett erőkhöz, melyek a változás
százszínű, soha el nem kapcsolt
kúsza kerek koszorúját fonják.”

„Szerelemben egyesültünk, mint folyammal bús patak.
Testem teste, vérem vére: mi vagyok én nélküle?”

„Vallom azonban a bölcsességet is: harcom nem megy túl a józanság vonalán: magamban is érzem, ami ellen küzdök s tudom, hogy minden rombolás engem rombol. Nem is rombolni akarok, inkább építeni: az ész halkan hasson a tényekre, mint a delej: nem ellensége az erőknek, hanem egy erő a többi közt, együtt építve velük. Az erők a múlt, az ész a jövő: egymásba kapaszkodó fogaskerék.”

„Csak én birok versemnek hőse lenni,
első s utolsó mindenik dalomban:
a mindenséget vágyom versbe venni,
de még tovább magamnál nem jutottam.”

„Csöndben érik a csira
a föld alatt, halk a termékeny éj, a fű
növése lassú: ez az élet!”