Szerző: Caramel idézetek

„Egyedül, távol a világtól,
a fűben fekszem,
semmi gondom, csak hiányzol
minden percben.”

„Egyedül, távol a világtól,
a fűben fekszem,
semmi gondom, csak hiányzol
minden percben.”

„Gyermekként álmodtam, és azt hittem, úgy lesz,
hittem az életben, és nem fájt a szívem.
Tudtam, hogy én váltom meg majd a világot,
láttam a jövőmet, és semmi sem bántott.”

„Ha érez a szív, elfut az értelem,
Soha nem feledem, hogy ez a szerelem..
végtelen.”

„Két karod ad szárnyakat nekem,
Te hittél bennem, mikor nem hitt senki sem,
És ha gyönge volt a szél, te magasra emeltél,
Csak én tudom, hogy mennyire szerettél.”

„Ki nyitott szemmel és vaksötétben él
Ki a múltban jár és a mában lenni fél
Annyira szeretett, hogy minden érzést otthagyott
Nem tud már miből adni, talán végleg elfogyott.”

„Kidobtam a félelmet és elindultam tovább.
Akartam az életemmel tenni egy nagy csodát.”

„Láttam nevetést szörnyű helyeken,
égi jelenést szétlőtt tereken,
mennyi zokogást, féltve ölelést,
ott voltunk, te meg én.”

„Miért nem voltam én jobb hozzád?
Erre válaszolni túl nehéz, s a magány úgy fáj..
Egyedül az emlék, ami bennem él, még mindig hallom csengő hangját.
Téged elfeledni túl nehéz, minden téged vár.”

„Minden nap új reménnyel ébred,
talán lesz egy új esély,
minden nap változhat az élet.
Ő már elfelejtené,
ő minden reggel úgy kel fel,
és indul kopogó szemmel,
hogy közben félni nem mer.
Kikerülöd ha jön szembe az utcán,
azt hiszed, mindent tudsz tán,
koszos gyerek csak rossz lehet,
csúnyán beszél, biztosan meglop,
ha hozzád ér, ezért otthagyod,
pedig csak enni kér.”

„Mindig légy velem, akkor is, ha fáj,
hogyha távol vagyok, mindig visszavárj!”

„Most elköszöni kell, csendesen.
Remélni, hogy nyomot hagyok a szíveken.
Ígérd meg nekem, hogy nem felejtesz el,
hiszen a részem vagy és a szívemben mindig ott leszel.”