Szerző: Caramel idézetek

„Ne gondolj rám ezután, neked úgysem fáj,
Nem tudom, hogy én ki vagyok, csak azt tudom, hogy ő ki volt,
Hogy nélküled én senki vagyok, egyedül nem álmodok.”

„Néha nyugtalan lelkem és félek,
hogy nem mondhatom el,
azt, hogy nélküled semmit sem érek.”

„Nem adom fel, mindig csak előre tartok,
Az árny és a fény vív bennünk örökös harcot.
Üldöz szüntelen ez a kettős élet,
Most kell döntenem, hogyan élek.”

„Úgy múlik el minden, ami fáj,
Hogyha úgy tartja kedve, néha hazajár,
Nem szól hozzád, csak leül egyedül,
Hogy érezd, hogy élsz ott legbelül.”

„Úgy zuhant rám most a csend,
Hangzavar van, csak a szívem néma bent.
Nincs mit mondanom, vagy inkább nincs kinek,
Ezért nem mondom el senkinek.”

„Valahogy a szív mindig messze jár..
Keresed a jót, hátha rád talál.
Kutatod a szépet, akarod az elmúlt időt.
Idegen az út a lábad előtt,
Te vagy, aki megleptél, nem számítottam rád,
De amikor rám néztél, éreztem, nincs tovább,
Te legyél a kezdet, légy a végső állomás,
Maradj még egy életen át!”