Szerző: Csernus Imre idézetek

„Azért élünk, hogy boldogok legyünk, csak közben rengeteg önbecsapási folyamatot élünk meg, és hazudozunk magunknak. Ennek pedig súlyosak a következményei.”

„Elérni valamit mindig könnyebb, megtartani, az a nehéz. Azért, mert ahhoz napról napra, következetesen kell dolgozni. Melós, de ami nem melós, azt általában nem is értékeli semmire az ember.”

„Boldog csak az lehet, aki lehetőség szerint mindent megtesz azért, hogy az érzelmek vonatkozásában ne adja fel az álmait. Ez az érzelmi vonatkozású álom pedig nem más, mint hogy az ember boldog akar lenni.”

„Az önismeret azt jelenti, hogy a világ összes emberi tulajdonsága ott van bennem, csak még esetleg nem kerültem olyan élethelyzetbe, hogy mindezt felismerjem.”

„Ha a belső béke nem ötvöződik egy állandóan jelen lévő éberséggel, akkor szintén el fognak bukni. Annak ellenére, hogy éppen jól érzik magukat. Éberség nélkül el fognak bukni.”

„Ha elfojtunk, és hazudunk magunknak, meglesz az eredménye. És így - teljesen mindegy, hogy mit csinálok - nem leszek hiteles annak az embernek a szemében, aki segítséget fog tőlem kérni.”

„Ha önmagunknak nem merjük megadni azt, amire szükségünk van, másoktól nem fogjuk megkapni, csak erőszakkal megszerezni. A megszerzés azonban nem békés út, hanem háború.”

„Mindannyian követünk el hibákat hosszabb-rövidebb ideig. Azonban nem mindegy, hogy a rövidre szabott életünkben mennyi időt töltünk el egy ilyen pocsolyában.”

„Tényleg úgy van, hogy ha az életedet önmagad miatt éled, akkor a sikerélmény akkor jön, amikor nem is várod.”

„Hiszen mindenki csak olyan életet élhet, amilyet csinált magának. Tehát mind emocionális, mind racionális szempontból azt kapja vissza, amit beletett az életbe.”

„Az önismeret valójában nem más, mint az érzelmi intelligencia fejlesztése, és annak következetes átültetése a gyakorlatba. Az önismeret az, ahol megszűnnek a szürke hétköznapok. Nem csak a közlekedésben érvényes az, hogy ha végzetes hibát követek el, akkor meghallhatok, hanem ez bekövetkezhet akkor is, amikor hagyom, hogy a félelmeim teret nyerjenek. Ilyenkor valójában mindent elveszíthetek, amit eddig elértem. Legfőképpen a méltóságomat. Mert ha az ember nem fejleszti az önismeretét, akkor csak idő kérdése, hogy mikor fogja elveszíteni a méltóságát. De hát mindannyiunkra szükség van.. olyanokra is, akik elveszítik, és olyanokra is, akik nem. Hogy tanulhassunk egymástól.”

„Akarnok szeretettel lehet-e valaki feltétel nélkül boldog? Amíg van rá fogadókészség, és amíg ez az egész működtethető, nyilván meglesz a boldogság látszata. De aztán előbb-utóbb jönnek a konfliktusok és a játszmák, vagy meghalhat az egyik partner. És akkor jön a nagy rinyálás. Ezek a dolgok lényegében generációról generációra megismétlődnek.. A pasik mellett ugyanúgy ott lesz egy nő, aki tulajdonképen csak az anyaságra vágyik, és csak egy bizonytalan csaj, tele félelemmel.. És mindketten isszák a macikávét.. Ez egészen addig fog tartani generációról generációra, amíg valaki ki nem nyitja a szemét, vagyis nem kezd el tudatosan önmagára odafigyelve - élni.”