Szerző: Füst Milán idézetek

„Öntudat: gyenge pislákoló gyertyafény s a többi sötét: ez az életünk.”

„Addig vagy gazdag, míg gazdagságodat meg nem mutatod, míg azt meg nem ismerik. Ha megösmerik, mindenedet kiadtad, szegény vagy.”

„Bűn nélkül élni? Lehet bűn nélkül élni? Az nem is élet. Ezt még némely keresztény szentek is sejtették.”

„A bizalom az a bizonytalan mérték-egység, melyre még mindig szükség van.”

„A beszédes, nyílt ember mindig fél a hallgatag, zárkózott embertől, mindig tökéletlennek érzi magát képzelt tökéletessége előtt.”

„A felháborodás nélküli ember, elviselhetetlen lény. Fel kell tudnod háborodnod s még mindig. Mihelyt az életbölcsességed akkora, hogy megfoszt indulataidtól, s különösen: ha még véleményedtől is megfoszt: már értéktelenné is válik. Aki mindent megért s mindent megbocsát: tűrhetetlen lény az!”

„A legnagyobb konfliktus életünkben: ha az ember nem szeretheti azt, akit szeretni akarna.”

„A logikus dolgokat megérteni könnyű! - ehhez logika kell csak! Nehezebb azt megérezned, ami illogikus: mert ehhez jó ösztön kell.”

„A magány a pesszimizmus melegágya.”

„A múlt azzal a jóakarattal ítélendő meg, amellyel az összes jóvátehetetlen dolgok.”

„A táplálék jó, feltéve, hogy éhes valaki. Ha már nem éhes és étellel tömik még tovább, akkor a táplálék már rossz. Egy táj vagy egy kép, vagy egy zenemű, egy költemény csak addig lehet szép, míg a sors, vagy a körülmények nem kényszerítenek rá, hogy örökké azt nézd, vagy azt hallgasd. A legszebb dal is, ha két napig egyfolytában kell hallanod, elviselhetetlenné válik.”

„A természet durva adagokban lökte belénk indulatainkat, vágyainkat, s mintha kíváncsian figyelné, hogy mire megyünk vele segítség nélkül.”