Szerző: Füst Milán idézetek

„Amit mi rossznak érezünk, arra nekünk feltétlen szükségünk van, hogy jól is érezhessük magunkat utána. A viszontagságainkra tehát szintén feltétlen szükségünk van, különben nem tudjuk élvezni a nyugalmat. Ugyanígy: bűn nélkül nincs erény. Tehát rossz nélkül semmilyen értelemben se létezhet jó.”

„Az egyedüllét nem mindig a legjobb környezete a lélek magányának. Változatosság kell neked ó magányom: s nékem vigyáznom illik, hogy meg ne und magad! Menjünk emberek közé! - Sokáig voltál egyedül: - mint a nyíl repülsz emberi hangok körébe.. Egy kicsit boldog is vagy s reménykedel.. S nemsokára valami úgy hajt vissza odúdba.. Undorodol, - megcsömörlöttél.. Oda-vissza.. Oda-vissza..”

„Az egyesülés egyszerű, a szerelem bonyolult, azért is csodálkozik úgy az ember, mikor ebben az egyszerűségben az összes bonyolultságok, ha csak egy pillanatra is, de feloldódnak.”

„Valóságos kincsei vagyunk egymásnak annálfogva, hogy kétneműek vagyunk. - Nem győzzük csodálni, szeretni, vizsgálni egymást - s mindezt a csodát ama sokat megcsodált kis különbség hozza létre, amely ember és ember között van. - Ez a kicsiség minden örömünk, érdeklődésünk minden tárgya, ez teszi az életet figyelemreméltóvá.”

„A szeretet mellékterméke mindig gyűlölet.”

„Az embert a feledékenysége teszi boldoggá, nem a megismerés, az, hogy el tudja felejteni megismerését.”

„Az öröm annyi csak, mint a nyerítés. Vagyis mihelyt letelt a nap, akkor már majdnem mindegy, hogy jól telt-e vagy rosszul. Éjszakáid örömeire pedig, mikor eltelten heverészel, csak úgy gondolsz vissza, mint egy jó ebédre.”

„A szerelem szenzációkat vár s abban van is része, de vajon sokáig-e? Ez annál kevésbé elképzelhető, mert hisz ez a fogalom, hogy szenzáció, magában rejti rövidéletűségét, nincs igazam? Vajon lehet-e valami szenzáció ötven évig?”

„A szépség rabja nem mer élni, fél, hogy romlik a szépsége.”

„A múlt biztos és erős: tragikus, mert nem vitázhatsz vele többé. S amint alattomosan csúsznak a pillanatok érzed: hogy lassan biztossá válik az, ami bizonytalan jövőként libegett előtted s mint jelen úgyszólván elviselhetetlen.”

„Úgy látszik, minden emberi kapcsolat egyesülés, a másik lényével való vegyülés. A barátság is. Furcsa, mennyire törekszik erre az emberi lélek s mégis egy ellenállás is dolgozik benne. Egy másik erő feszíti, hogy függetlenségre törekedjék, ne adja fel egészen önállóságát.”

„Egy mocsárba épp úgy bele lehet fulladni, mint a Niagarába.”