Szerző: Füst Milán idézetek

„Amit mi rossznak érezünk, arra nekünk feltétlen szükségünk van, hogy jól is érezhessük magunkat utána. A viszontagságainkra tehát szintén feltétlen szükségünk van, különben nem tudjuk élvezni a nyugalmat. Ugyanígy: bűn nélkül nincs erény. Tehát rossz nélkül semmilyen értelemben se létezhet jó.”

„Az egyedüllét nem mindig a legjobb környezete a lélek magányának. Változatosság kell neked ó magányom: s nékem vigyáznom illik, hogy meg ne und magad! Menjünk emberek közé! - Sokáig voltál egyedül: - mint a nyíl repülsz emberi hangok körébe.. Egy kicsit boldog is vagy s reménykedel.. S nemsokára valami úgy hajt vissza odúdba.. Undorodol, - megcsömörlöttél.. Oda-vissza.. Oda-vissza..”

„Az egyesülés egyszerű, a szerelem bonyolult, azért is csodálkozik úgy az ember, mikor ebben az egyszerűségben az összes bonyolultságok, ha csak egy pillanatra is, de feloldódnak.”