Szerző: Gabriel Garcia Márquez idézetek

„Ennyi maradt a múltból, amely nem bírt tökéletesen elenyészni, mert egyre csak enyészett, végtelenül önmagát emésztve, és úgy múlt el minden egyes pillanatban, hogy az elmúlása sohasem lett mulandó.”

„Egy héten át nem vetettem le az ezermesteri kezeslábasomat, se éjjel, se nappal, nem fürödtem, nem borotválkoztam, nem mostam fogat, mert a szerelem, ha későn is, de megtanított rá, hogy az ember valakinek a kedvéért hozza rendbe magát, valakinek a kedvéért öltözik fel és kölnizi be magát, és nekem sohase volt kiért.”

„Légy te, vagy légyen bárki más, igen rövid idő múltán halottak lesztek, s azután pedig semmi sem marad meg belőletek, még a nevetek sem.”

„Megérezte, hogy elfeledték s ez a feledés nem a szívé, hiszen akkor jóvá lehetne tenni, hanem sokkal kegyetlenebb és véglegesebb annál, egy másik feledés, amelyet jól ismert, mert ismerte a halált.”

„Megtanultam, hogy egy embernek csak akkor van joga a másikra felülről lenézni, amikor annak talpra állni nyújt segítő kezet.”

„Miért van az, hogy az eredetiséget, amelyet irodalmunkban fenntartás nélkül elismernek, mindenféle ravasz érvekkel elvitatják a társadalmi változásra irányuló olyannyira nehéz próbálkozásainktól?”

„Mindig jusson eszükbe, hogy a múlt hazugság, hogy az emlékezet nem ismer visszautat, hogy minden régi tavasz visszahozhatatlanul elveszett, s hogy végső soron a legőrjöngőbb és legmakacsabb szerelem sem egyéb, mint tűnő igazság.”

„Nem vagyok nagyon istenhívő, viszont babonás vagyok. Amikor nincs Isten, babonák vannak. Én és az én sárga rózsám. Amikor ott van a vázájában, semmi rossz nem történhet velem. Higgye el, hogy könnyebb egy szál sárga rózsával beszélgetni, mint Istennel.”

„Noha néhány nagyszájú férfi tetszelegve hangoztatta, hogy az életét is odaadná, csak egyetlen szerelmes éjszakát tölthessen ezzel a vérlázító nővel, valójában egyikük sem erőltette meg magát érte. Lehet, hogy a meghódításához is, a veszélyek távol tartásához is elegendő lett volna az az egyszerű és primitív érzés, amelynek a neve szerelem, de éppen ez az egy senkinek sem jutott az eszébe.”

„Sierva María akkor kérdezte meg tőle, igaz-e, amit a dalok mondanak: hogy a szerelem mindent legyőz.
- Igaz - mondta a márki -, de jobb, ha nem hiszed el.”

„Újabb és újabb sérelmeket forgattak ki a mélyből, régóta beforrott sebeket téptek fel, új sebeket ütöttek, és mindkettőjüknek rá kellett döbbennie a fájdalmas igazságra, hogy a házasélet harcmezején eltöltött hosszú évek alatt jóformán csak a haragjaikat terelgették ide-oda.”

„Van úgy, hogyha valamit nem értünk, akkor azt az ördögnek tulajdonítjuk, holott Istentől származik, csak éppen nem értjük.”