Szerző: Gárdonyi Géza idézetek

„A rosszkedvű ember megmérgezi a levegőt jelenlétével. Fuss tőle. S minden olyan helyről, ahol rosszkedvűek élnek. Minek lakjunk siralomházban, ha nem vagyunk elítéltek.”

„A sajnálat a szeretet balzsama.”

„A sírás nem egyéb , csak tehetetlenségünk érzésének a nyomása a szemünk idegeire. A tehetetlenség, hogy nem tagadhat.”

„A sors megtréfálja olykor a legbölcsebb embert is!”

„A szeme.. A nap is így nyilall át az erdő lombjain. A lelkembe nyilall a szeme sugara. S a lelkem egyszerre fénnyel és zenével telt meg.”

„A szenvedés az az embernek, ami a ruhának a mosás. A ruhát hidegbe vetik, sulykolják, forrázzák, csapkodják, lúgozzák, öklözik, facsarják, szárítják, mángorolják, tüzes vassal is egyengetik, míg végre megtisztul. A földi szenvedések is ilyenek.”

„A szenvedés virága az égő dicsőségben bontja ki a bimbaját.”

„A szerelem színes, kápráztató szivárvány egyik szívtől a másikig. Vagy mondjuk: láthatatlan, de igen-igen élvezetes táplálék, amelynek első falatja meg van cukrozva, az utolsó falatja pedig meg van mérgezve.”

„A szeretet mértéke a szenvedés.
De hiszen a jó Istennek nem kell az, Margit.
Tudom, de nekem kell.”

„A szeretetnek melege van a természet hidegében - és világossága van az élet sötétségeiben, és a szeretetnek ajkai vannak, amik mosolyognak velünk az örömben - és lecsókolják a könnyeinket a fájdalomban.”

„A szív nem tud megbocsátani, míg a sebe vérzik.”

„A szívet azért rejtette el az Isten, hogy senki se lássa.”