Szerző: Gárdonyi Géza idézetek

„A szívet Isten azért alkotta, hogy szeressünk.”

„A szomorúság is csak olyan hólyag, hogy ha nagyon feszül, elpukkad.”

„A teljes élet a családos élet: a fészek. Akinek nincs családja, csak fél életet él: mindholtáig hiányzik neki valami.”

„A természeti életet vizsgáló tudomány nem keres Istent, csak a természet titkait. S mégis ahogy ezeket fejti, folyton az Istent találja: lépésről lépésre közeledik hozzá. A tudomány bányászai ezek: sötétben indultak, apró lámpásokkal, s íme lassankint a világosság bányájában találják magukat. Minden csákányütésre új fény ragyog elő.”

„A testi javakba merült ember nem érzi az én-t. Sose mondja: "Én boldog vagyok. Nekem gyönyörűség az életem." Az én el van benne homályosodva, mint a gyémánt a szemétre került gyűrűben. Azért szenvedünk tehát akaratlanul vagy akarva, hogy a lelkünk tisztuljon, erősödjön.”

„A tizenkét éves gyermek azt véli, hogy a kimondott szó éppoly teljes, mint a gondolat.”

„A történelem tanulsága, hogy az emberi faj könnyben és vérben újhodik meg. Minden nagy viharban sok a törés, romlás, pusztulás. Termések sárban verődnek, nyájak szerteszóródnak, fák kiszakadnak tövestül, sziklák leomlanak, és zúznak élőket. Mennyi kár, mennyi siralom az omladékokon! De ha a vihar elzúgott, éltető erővel teljesedik meg a levegő. A ledőlt fa gyökere háromszorosan hajt, s az emberi lélek munkára buzdulva folytatja életét.”

„A tűz elhamvadása után kopárság, az új tavaszban új élet.”

„A világ szemében én csak kép vagyok. Egyiknek színes, másiknak csak árnyék, mindenképp csak annyira fontos, amennyire az ő élete érdekeit szolgálom, mint a citrom vagy a szőnyeg vagy a gyertya vagy egyéb tárgyak, amelyek a boltban megvehetők és használat után elvethetők.”

„Ahogy az emberi test nem test lélek nélkül, a ház se ház asszony nélkül.”

„Ahogyan Isten kibocsátott erre a világra, éppúgy vissza is szólít!”

„Ahol a fejedelem isten, ott a nép sorsa pokoli.”