Szerző: Gerlóczy Márton idézetek

„Az élet kegyetlen és csodálatos, mint egy hajnali okádás.”

„A halál minden dimenzióban megtelepedhet, és egyetlen ellenszere, hogy az ember visszatér legéletképesebb alteregójához, mert azt szokták mondani, soha ne feledd el, ki vagy.”

„Igenis itt kell maradni, meg kell próbálni rendbe rakni a környezetet, ahol élsz, mert ha itt nem sikerül, akkor sehol se. Én ezt fogom tenni. És tudod miért?.. Mert szépnek látni könnyű a világot, szarnak talán még könnyebb, de olyannak látni, amilyen valójában, az az igazi feladat.”

„A boldogtalanoknak létezik egy eldorádója, ahol boldogok, mert boldogtalanok lehetnek?”

„A beágyazásról mindig a halál jut eszembe. Azok az emberek, akik már reggel azt várják, hogy újra aludhassanak és elmenekülhessenek, mert fosnak az élettől.”

„A gazdagok ott követik el a legnagyobb hibát, hogy nem magukkal foglalkoznak, hanem azzal, hogy gazdagok. Hogy gazdagabbak másoknál. Állnak az első sorban a tükör előtt, de nem magukat nézik, hanem a többieket, akik mögöttük szenvednek. Pedig valójában ők szenvednek, de ezt nem látják, mert nem nézik.”

„A harmónia ugyanolyan unalmas egy idő után, mint a ritmus. A dráma, a vígjáték, az üldögélés, a munka, a semmittevés. Minden unalmas, amiről tudjuk, hogy micsoda.”

„A legnagyobb öröm, amit a gazdagság szerezhet: a szegénység. Megtehetem, hogy szegény legyek. Órákra. Napokra. Hetekre. Megtehetem, hogy élvezem.”

„A mi generációnk több életet is él párhuzamosan, mert havonta megnéz átlagosan két-három amerikai filmet. Álmaiba, vágyaiba, tetteibe, személyiségébe beépülnek ezek az idegen helyek, terek, gesztusok, indulatok, és együtt él velük tovább. Ezeknek a fiataloknak a többsége - köztük én is - életében ha egyszer jut el oda, amit a dobozban egész életében bámult és bámulni fog, ekképpen aztán, amikor egyszer csak ott van, akkor valójában nem ott van, hanem az emlékeiben.”

„A nyarat a gyerek úgy él(i) meg, mintha elszabadulna a földtől, az élete mintha minden évben elkezdődne, és aztán újra meg újra vége szakadna, és a gyerek mindig a nyarat keresi a hétköznapokban, úgy próbál játszani az öröklakásban és az iskolaudvaron, mintha a nagyszülők kertjében lenne, sütné a nap, és horzsolások díszelegnének lefehéredett testén, a nyár az elem, a remény, ami eljön minden évben.”

„A szerelem az egyetlen hasznos és működő illúzió.”

„A tél börtön. Minden évben lesittelnek minket. Hagyni kell. Győzni kell.”