Szerző: Johann Wolfgang von Goethe idézetek

„Elvégre az vagy - ami vagy.
Viselj parókát milliónyi fürttel,
Járj ölnyi sarkakon vagy trónra ülj fel,
Az maradsz mindig, ami vagy.”

„A rendkívüli dolgok nem a rendes, hétköznapi úton történnek meg.”

„Az ember életét sokan érezték csak álomnak, és jártomban-keltemben bennem is mindig itt ez az érzés. Korlátokat látok, amelyek útját állják az ember tevékeny és kutató erőinek, látom, hogy minden igyekezetük célja csak szükségletek kielégítése, annak megint nincs más célja, mint a koldus lét meghosszabbítása, aztán azt látom, hogy a kutakodás bizonyos pontjait illető megnyugvás csak álmatag rezignáció, csak tarka alakokkal és sugárzó látványokkal pingáljuk tele a falakat, amelyek közt raboskodunk.”

„Csak bátran fel! Te adj útmutatást,
vesd el a képzelet minden koloncát,
működjék szenvedély, érzés, tudás
s, ezt jól jegyezd meg: egy adag bolondság!”

„Élni való minden élet,
Csak magadnak hű maradj.
Veszteség nem érhet téged,
Hogyha az lész, ami vagy.”

„Ha olyannak látjuk az embereket, amilyenek, akkor rosszabbá tesszük őket, ha viszont úgy kezeljük őket, mintha azok lennének, aminek lenniük kellene, akkor segítjük őket azzá válni, amivé képesek.”

„A kín meg a röpke kéj,
Siker, kudarc, veszély
Felváltja egymást sebtiben.”

„Tudom én, hogy nem vagyunk egyenlők, nem is lehetünk, de szerintem az, aki tekintélye védelmében szükségesnek véli, hogy távol húzódjék az úgynevezett alja néptől, ugyanolyan elítélendő fajta, mint az, aki elbúvik az ellensége elől, mert attól fél, hogy alulmarad.”

„A bölcsesség csak az igazságban foglaltatik.”

„Természettől fogva szinte rejtve megvan bennünk minden, amire az életben szükségünk lesz, és mindez magától kifejlődhet.”

„Örömmel, bánattal teljesen, gondolatokba merülve aggódni, kínok közt lebegni, majd égig újongani, majd halálra szomorkodni: csak az a lélek boldog, amely szeret.”

„Tűrhető lesz minden élet,
lényeged ha megmarad,
elbírsz minden veszteséget,
amíg az vagy, aki vagy.”