Szerző: Johann Wolfgang von Goethe idézetek

„A hó a színlelt tisztaság.”

„A legjava annak, amit a történelemnek köszönhetünk, az a lelkesedés, melyet ébreszt.”

„A legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak.”

„A mámor kell nekem, mi legfájóbb gyönyör,
Szerelmes gyűlölet, mi frissítőn gyötör.”

„A messzeséggel is úgy vagyunk, mint a jövővel: képzeletünk előtt valamilyen nagy, derengő, kerek teljesség, belemosódik az érzésünk, ahogy a látásunk is elmosódik, és jaj, nagyon jó lenne mindenestül beleolvadni, egyetlen pompás, isteni érzéssel eltöltekezni - de sajna, ha odasietünk, ha itté válik az ott, máris ugyanolyan minden, mint volt, máris koldusságunkban ácsorgunk, korlátaink között, és csak a lélek epedezik tovább az enyhületért, amely ugyan hova illant?”

„A sokadalomban semmi sem múlik azon, hogy ismerjük az embereket, hanem hogy adott pillanatban okosabbak legyünk azoknál, kik előttünk állnak. Bizonyság erre minden vásár és vásári kikiáltó.”

„A Szép magasztosabb, mint a Jó, a szép magában foglalja a jót.”

„A szerelem egy nemes párt
földi üdvben egyesít,
ám fölséges égi nektárt
csak hármasban ad nekik.”

„A szerencse súlymérője
Ritkán áll be egyenlőre,
Nem elég, hogy szemet táts.
Kell, hogy sülyedj vagy emelkedj,
Nyerj vagy veszíts, győzz vagy szenvedj,
Üllő légy vagy kalapács.”

„A szeretet nem uralkodik, de művel és ez több.”

„A Természet az egyetlen könyv, amely minden lapján nagy tartalmat nyujt nekünk.”

„A természet feltalálta a halált, hogy biztosítsa az élet örök folytonosságát.”