Szerző: József Attila idézetek

„Könnyű legyen emlékem, mint az illat,
mely egekig száll és legyen örök,
amíg szivemből máglyarózsák nyílnak
s feláldozott szerelmem füstölög.”

„Reám néztél s én mindent elejtettem.
Meghallgattál és elakadt szavam.
Tedd, hogy ne legyek ily kérlelhetetlen,
hogy tudjak élni, halni egymagam!”

„Megpróbálni elfelejteni valakit, akit szeretsz, olyan mintha megpróbálnál emlékezni valakire, akit soha sem ismertél.”

„Négykézláb másztam. Álló Istenem
lenézett rám és nem emelt föl engem.
Ez a szabadság adta értenem,
hogy lesz még erő, lábraállni, bennem.”

„Nékem nincs még szeretőm,
Nem adott a Teremtőm.
Elmegyek hát keresni,
Szeretnék már szeretni.”

„Ha féltem is, a helyemet megálltam -
születtem, elvegyültem és kiváltam.”

„Ifjuságom, e zöld vadont
szabadnak hittem és öröknek
és most könnyezve hallgatom,
a száraz ágak hogy zörögnek.”

„Nem várom már az életet.
Vagyok úgy, ahogyan lehet.

Ha tűz lobog, hát majd elég.
Ha vér ömlik, hát van elég.”

„Im itt a szenvedés belül,
ám ott kívül a magyarázat.
Sebed a világ - ég, hevül
s te lelkedet érzed, a lázat.
Rab vagy, amíg a szíved lázad -
úgy szabadulsz, ha kényedül
nem raksz magadnak olyan házat,
melybe háziúr települ.”

„Ha víz volnék, hát volnék pocsolya.
Ha tűz volnék, hát volnék hamuja.”

„Alig hallottam, sorsomba merülten,
hogy fecseg a felszín, hallgat a mély.”

„A világ is több sokkal, ha kinyujtózunk, nagy hegyekre mászunk.”