Szerző: Keszei István idézetek

„Csodálkozom, tehát vagyok.”

„Aki igazán szereti a fát,
gyökeréig lelát.”

„Nem az él, akin csak áthömpölyög,
de aki önmaga is élteti az életet.”

„Nincsenek céljaim,
hogy ez vagy az legyek.
Vagyok, aki vagyok,
lényeg, hogy létezem.
ÉLETCÉLOM MAGA AZ ÉLET!”

„Mindent valaminek az éhe hajt.”

„A végsőkig kitartani! Mint a végvári vitézek.”

„Minden sóvárog, ami él.”

„Légy só!
Adj ízt az íztelennek!”

„A cseppben is ott zúg a tenger..”

„A betlehemi istállóban történt események óta az ember a maga múlandó földi óráját az Istenhez igazította. Az ő emberi földre jövetelétől számítjuk az időt.”

„A fekete földben feketén
súlyos titokként fekszem én.”

„A gomb csak ingemről szakadt le,
de én, mindenről leszakadtam.
Anya! sorsom bűvös szövője!
Miért hagytál így egymagamban?”