Szerző: Madách Imre idézetek

„Ah, a lehetetlen lelkesít fel, Ádám!
A férfiúhoz méltó ez s dicső ám.
Istennek tetszik, mert az ég felé hajt,
S ördögnek kedves mert kétségbe ejt majd.”

„Amit tapasztalsz, érzesz és tanulsz,
Évmilliókra lesz tulajdonod.”

„Az élet mellett ott van a halál,
A boldogságnál a lehangolás,
A fénynél árnyék, kétség és remény.”

„Az elszakadt szív könnyen összeforr,
S megint csak fáj, ha újra elszakasztjuk.”

„Szerelmi vallomásainkban, dalainkban oly óriásikat mondunk, hogy ha a megszokás el nem koptatta volna őket, valóban nőink kénytelenek lennének szemünkbe kacagni.”

„Ez régi dalja a szerelmeseknek:
Azt tartja mind, hogy ő fedezte fel
A szenvedélyt, előtte senki még
Szeretni nem bírt, és ez így megyen
Nehány évezred óta szüntelen.”

„Ki szúnyog ellen oly fegyvert ragad,
Mit medve ellen vinni hősiség,

Bolond.”

„Nem az idő halad: mi változunk,
Egy század, egy nap szinte egyre megy.”