Szerző: Móricz Zsigmond idézetek

„A história nem arra való, hogy az ember csak éppen megismerje, mi volt s hogyan, hanem arra való, hogy ami már egyszer megtörtént, tanúságul legyen a későbbi időkben mindenkinek, aki hasonlatos sorsra jut.”

„A jóság elbágyaszt, elpuhít, más rabszolgájává tesz, viszont a rosszaság visszaadja önmagának az embert, maga életének, maga sorsának urává.”

„A kicsiny fűszál alig érzi a dühöngő vihar erejét - de őt lepi el legelőször az ár, s őróla múlik el legutoljára.”

„A legártatlanabb asszonyt is hírbe lehet hozni egy véletlen szóval!.. És aztán ki tudja, hátha nincs is ártatlan asszony a világon.”

„A szegény ember nem is él, csak van.”

„A szegénység kitermeli a rosszaságot. A nyomor. Mert van tisztes szegénység is, amely sarkall, amely még nem látszik legyőzhetetlennek. Az ilyen szegények iparkodnak, ezek végeznek el minden munkát, ezek hozzák létre a nagy alkotásokat. De a nyomor az már semmit semmit sem csinál, csak árt. Pusztít, mint a szennyes árvíz.”

„A szerelem a természet legcsodálatosabb jelensége. A délibábot, a szivárványt fizikai törvényekkel megmagyarázhatjuk: a szerelmet soha.”

„A szerelem jön és elmegy. Míg itt van, édes mámorba, boldog tündöklésbe borít mindent, mindent: mikor elment, teljesen kifosztva, kietlenül és mogorván hagyott mindent, mindent.”

„A szerelem lekötözi az embert egy pontra s egy lélekhez: de az élet hívja a magános szívet, és maga erejére erősíti.”

„A szerelmet a házasságban ki kell kapcsolni.. a házasságban valami másra van szükség, nem szerelemre.. nem is tudom, mi a szerelem. Az hamar elmúlik, ellenben az élet folyik.”

„Ahol minden eladó, ott nincs vevő.”

„Aki hálára nem képes, annak a szeretete is beteg.”