Szerző: Nicholas Sparks idézetek

„Fiatalok és idősek, férfiak és nők, az általa ismert emberek döntő többsége lényegében ugyanarra vágyik: lelki békére, nagy válságoktól mentes életre, boldogságra. A különbség csak annyi , hogy a fiatalok zömmel úgy vélik, hogy mindezt a jövő tartogatja számukra, az idősek pedig javarészt úgy hiszik, hogy mindez csak a múltban adatott meg nekik.”

„Bizonytalanságomat azzal próbáltam leplezni, hogy mindig rövidre fogtam a mondandómat, ha arról beszéltem, hogy mit érzek iránta. Előfordult, hogy szerettem volna többet mondani, de mire összeszedtem a bátorságomat, már el is illant a pillanat.”

„Ha most úgy érzed, hogy túl sok nehézséggel kell szembenézned, akkor mi lesz később? Amikor majd úgy érzed, hogy ennél rosszabb már nem történhet, akkor jönnek csak igazán a bajok! És amikor már nem reménykedsz semmi jóban, akkor ér majd valami kellemes meglepetés. Ám amíg tudod, hogy szeret, és te is szereted őt - és mindketten megpróbáltok ennek megfelelően viselkedni - nem érhet semmi baj.”

„A boldogság ott kezdődik, hol a többre vágyás szűnik.”

„A bánat és szomorúság pillanataiban majd ölellek, ringatlak, átveszem, magamra veszem fájdalmad. Ha sírsz, én is sírok, ha fáj valamid, nekem is fájni fog. Együtt majd megpróbáljuk visszatartani a könnyáradatot, a kétségbeesést, és így együtt járjuk végig az élet rögös útját.”

„A bizalom.. általában csak a panaszkodás szinonimája, panaszkodni pedig többnyire időpazarlás.”

„A boldogság titka az, hogy elérhető céljaink legyenek.”

„A csend nagyon tiszta dolog. Áldott. Közelebb hozza egymáshoz az embereket, mert csak azok tudnak egymás mellett csendben ülni, akik közt teljes az összhang. Ez az élet nagy ellentmondása.”

„A düh és a szerelem egyazon érzés két ellentétes pólusa.”

„A férfiak, ha valakinek a dilemmájáról hallanak, azt hiszik, hogy az illető a véleményükre kíváncsi, holott csak azt várja tőlük, hogy meghallgassák.”

„A főiskolán az a jó, hogy megválaszthatjuk magunknak a tanárokat, és - bizonyos keretek között - a tanrendünket is mi magunk állíthatjuk össze. Amikor elkezdtem, apám azt tanácsolta, hogy ha tehetem, elsősorban tanárt válasszak, ne tantárgyat. Persze tudta, hogy bizonyos tárgyak nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy megkapjuk a diplomát, de azt is, hogy egy jó tanár megfizethetetlen. Úgy inspirálja a hallgatókat, hogy közben szórakoztat is, ráadásul az ember rengeteget tanul anélkül, hogy észrevenné.”

„A futás soha nem egyszerű testedzés volt számára. Eljutott arra a pontra, amikor a futás már nem esett nehezére, mintha nyolc kilométer megtétele kevesebb energiáját emésztette volna fel, mint az újság elolvasása. Inkább egyfajta alkalomnak tekintette az elmélkedésre, ritka lehetőségnek az egyedüllétre.”