Szerző: Nora Roberts idézetek

„Ez lenne a szerelem? Ez a felfokozott, vakító ragyogású érzés, amely minden előzetes figyelmeztetés nélkül, egyik pillanatról a másikra feloldja a leghevesebb ellenállást, a legmakacsabb gátakat két ember között, és melegségből puha burkot von köréjük?”

„Az igaz szerelem, bármilyen hirtelen is jött is, mindig önzetlen.”

„A szerelem bolondot vagy hőst csinál bárkiből. Vagy mindkettőt egyszerre.”

„A szerelem nem egy díj, amelyet érdem szerint osztogatnak, és visszavesznek, ha hibázol. Az egy ajándék annak is, aki adja, és annak is, aki kapja.”

„Ami elmúlt, ami van és ami lesz, bele van szőve az élet szőnyegébe. A szépségben ott a romlás, a tudásban a tudatlanság, és a bátorságban a gyávaság. Mindegyikük kevesebb lenne a párja nélkül.”

„Amikor elfogadod, amit már amúgy is tudsz, a többi jön magától.”

„Arról van szó, hogy a dolgokat olyanná tegyük, amilyennek lenniük kell, vagy megőrizzük azt, amire szánták őket.”

„A kutyánál nincs tökéletesebb teremtmény - karolta át Dana vállát Rowena és sétálni kezdett vele. - Felvidít és szórakoztat, barát és harcos egyben. És nem kér mást, csak hogy szeressük.”

„Csak arra gondoltam, ha tényleg el akarod kerülni a hepehupákat az úton, nem biztos, hogy az a jó megoldás, ha valaki mást löksz az árokba, aztán hagyod ott elvérezni.”

„Jó érzés lehet, ha olyan szülei vannak az embernek, akik megértik, vagy legalábbis próbálják megérteni, hogy az embernek próbára kell tennie magát, meg kell találnia a saját útját. Sokan túl sokáig várunk, amíg bele merünk vágni ebbe a kalandba, mert félünk a helytelenítéstől és a kudarctól.”

„Csak akkor tudjuk meg, kik vagyunk, ha kiderítjük, honnan jöttünk. Akkor aztán legyőzzük a múltat, vagy ráépítünk, vagy elfogadjuk - attól függően, hogy mit tartunk helyesnek.”

„A szükség sok mindenre rákényszeríti az embert.”