Szerző: Paulo Coelho idézetek

„A Nemes Harc a csatamezőkről áttevődött önmagunkba. A Nemes Harc az, amit álmaink nevében vívunk.”

„A szeretet önmagában is elég ahhoz, hogy értelmet adjon egy egész életnek.”

„A szeretet összegyűlve jószerencsévé válik, a harag összegyűlve balsorssá alakul.”

„A szeretet vizének éltető cseppjei senki szomját nem fogják oltani. Fogadd hát el mások szeretetét.”

„A szeretet: ugyanazt a hegyvonulatot nézni különböző szemszögekből.”

„A Szeretetet éppen az tartja életben, hogy változik, nem pedig az, ha szilárdan áll és nem érik kihívások!”

„A találkozások megvárnak, de a legtöbbször éppen mi nem hagyjuk, hogy valóra váljanak.”

„Vicces, hogy amikor az ember egy városban lakik, mindig azt gondolja, hogy ráér még megismerni - és addig halogatja az ismerkedést, míg a végén egyáltalán nem ismeri meg.”

„Várni. Ez volt az első lecke, amit megtanultam a szerelemről. A nap iszonyú lassan vánszorog, ezer tervet szősz, előre elképzeled az összes lehetséges párbeszédet, különböző fogadalmakat teszel, megígéred magadnak, hogy megváltozol - miközben egyre csak várod, epekedve és nyugtalanul, míg meg nem érkezik.”

„A boldogság különös dolog: ha megosztjuk másokkal, megsokszorozza önmagát.”

„A cél nem szentesíti az eszközt. Mert célok nem léteznek, csak eszközök. Az élet ismeretlentől ismeretlenig hajt.”

„A csönd teljes szabadságot ad, hogy megértsem azt a világot, amelyben minden működött, és megtaláljam azt a pillanatot, amikor minden elromlott.”