Szerző: Petőfi Sándor idézetek

„A bánat? egy nagy óceán.
S az öröm?
Az óceán kis gyöngye. Talán,
Mire fölhozom, össze is töröm.”

„A becsülettől soha el ne térj.”

„A bú egyetlen kincs, amelyet
A szerelemtől örököltem,”

„A fájdalom nem éles fejsze, melynek
Csapásától az élet fája dől..
A fájdalom féreg, mely lassan, lassan,
De nem fáradva, folyvást rág belől.”

„A szerelem jelené, multé s jövőé a barátság.”

„A szerelem mindent pótol, s a szerelmet
Nem pótolja semmi.”

„A szerelem, a szerelem,
A szerelem sötét verem,
Bele estem, benne vagyok,
Nem láthatok, nem hallhatok.”

„A szőlőszem kicsiny gyümölcs,
Egy nyár kell hozzá mégis, hogy megérjék.
A föld is egy gyümölcs, egy nagy gyümölcs,
S ha a kis szőlőszemnek egy nyár
Kell, hány nem kell a nagy gyümölcsnek,
Amíg megérik? Ez belékerűl
Évezredek vagy talán évmilljomokba,
De bizonyára meg fog érni egykor,
És azután az emberek belőle
Világvégéig lakomázni fognak.”

„A tanyáknál szellők lágy ölében
Ringatózik a kalászos búza,
S a smaragdnak eleven szinével
A környéket vígan koszorúzza.”

„Akármikép csűrjük, csavarjuk,
Szép, aki gazdálkodni tud,
Ilyennek aztán az adósság
Nem köt nyakába háborut.”

„Áll a hajós a parton.
S a tengeren tekint szét,
Mely koldussá tevé, mely
Elvette minden kincsét.”

„Ami igaz, az természetes, ami természetes, az jó és szerintem szép is. Ez az én esztétikám.”