Szerző: Petőfi Sándor idézetek

„Emelj föl magadhoz engemet,
Fogadd el neked szánt lelkemet.”

„Még csak egymagam valék

Tavaly ilyentájban,

Az idén már kettecskén

Vagyunk a szobában.


Furcsa lesz, ha már ez egy

Darabig majd így mén:

Esztendőre hármacskán,

Azután négyecskén.”

„Mint szelíd tavaszi
Eső a rónára,
Ugy hulldogál csókod
Ajkamra, orcámra,
Mindenik cseppjéből
Egy-egy virág terem..
Csókzáporos tavasz!..
Virágos szerelem!..”

„Szerelemért csupán szerelem kell.”

„Szabadság, szerelem!
E kettő kell nekem.
Szerelmemért föláldozom
Az életet,
Szabadságért föláldozom
Szerelmemet.”

„Tudtam azt, hogy a világra
Csak egy nap süt melegen,
S ez a nap nem fönn az égen,
Hanem lenn a szív mélyében
Van, s e nap a szerelem.”

„Hej, csak egy szivet bírt
E kebel -
Azt is a kend lyánya
Lopta el.”

„Im, szerelmem ekkép változik, de
Soha meg nem szűnik, mindig él,
S nem gyöngül, ha néha szelidebb is..
Gyakran csendes a folyó, de mély!”