Szerző: Stendhal idézetek

Stendhal információk: Wikipédia információk

„Az ész szerelme elmésebb, mint az igazi szerelem, de csak pillanatokig tud lángolni, túlságosan ismeri és mindig bírálja önmagát; nem szakadhat el a gondolattól, sőt éppen a gondolkodás élteti.”

„Mi nem hirdetjük fennen hangos szóval,
Csak Te, csak Én, örökké és holtomiglan,
Mi megpróbálunk boldogok lenni,
Lelkünk mélyén őszintén igazán szeretni.”

„A bátorságot nem lehet megtanulni!”

„Az ember mindig látja minden kellemetlenségét jelen helyzetének, de semmit sem lát azokból, amelyek abban a helyzetben várnak rá, ami után vágyakozik.”

„Nem szeretni, holott az ég szerető szívvel ajándékozott meg, annyi, mint magunkat és másokat megfosztani a boldogságtól.”

„Vajon kevésbé szép-e az út, ha a szélén húzódó sövényben tövisek szúrnak? Az ember csak menjen tovább, hagyja ott a mérges töviseket, hagyja meg őket keserves magányukban.”

„Úgy hiszem, még nem leltem meg önmagam, nem ismerem még jellemem, nagyratörésemben mindig úgy véltem, hogy a boldogság ott van, ahol én nem vagyok..”

„Csak a buta ember haragszik másokra. A kő azért hull lefele, mert súlya van. Hát örökre zöld ifjú maradok? Mikor fogom már megtanulni, hogy pontosan annyit adjak magamból az embereknek, amennyiért megfizetnek! Ha azt akarom, hogy becsüljenek és magamat is becsülhessem, meg kell mutatnom, hogy szegénységem áll az ő gazdagságuk szolgálatában, szívem azonban ezer mérföldnyire van arcátlanságuktól, s magasabban élek, semhogy megvetésük vagy kis kegyeik elérjenek.”

„Ami egyszerű és szerény, azt mindig elnyomja a kápráztató!”

„Nem gáncsolok és nem dicsérek, csupán megfigyelek.”

„Csak én tudom, mi telt volna tőlem. Mások szemében legfeljebb kérdőjel vagyok.”

„Bosszant, ha ló helyett paripát írnak, mert képmutatás.”