Szerző: Szabó Lőrinc idézetek

Szabó Lőrinc információk: Wikipédia információk Youtube információk Port.hu információk

„Szeretnélek kibontani, s vigyázva összerakni újra, aztán, ha van, lelkedbe bújva álmodni, mint még sohasem.”

„Sírok, ha sírsz, ha ragyogsz, ragyogok,
néma barátod, rabszolgád vagyok,
alázatos és bizalmas barát,
aki nem kér semmit, csak néz és imád,
és nem akar lenni, csak általad,
csak árnyéka annak, ami vagy.”

„Karod fonja nyakam köré a szél,
a napban csókod messzi tüze él,
közelebb vagy hozzám mindenkinél.”

„Nem téved el, mint én magamban,
aki csak egyfélét akar,
rajtam bosszút állt a zavar,
mert mindent ismerni akartam.”

„Az élet érdekel minden megnyilvánulásában, esztelen pocsékolásában, veszedelmes szépségében, gazdagságában, mindazzal a miérttel és hogyannal, amit mindez szükségképpen magával hoz.”

„A küzdés piszkát nem birom
s te vagy a béke,
háboruimból kivezetsz:
szeretlek érte,
utamon a halál felé
vészfék szerelmed,
melletted mindig jó vagyok,
azért szeretlek.”

„A szivem dobog,
és szeretném megérteni
a csodát, hogy boldog vagyok,”

„A tűnődés, mely fájt, vagy jólesett,
s mert segítette az emlékezet,
kezdte szavakká alakítani
a világomat.”

„Akárhogy bánom is ma ezt, azt,
megváltoztatni nem lehet.”

„Akárhogy is fáj, vigasz, hogy te fájsz.”

„Amikor bennem legnagyobb
volt már az inség,
akkor mutatta meg szived,
hogy van még segítség:
akármennyi a kín s az undor
akármilyen nagy,
mind-mind elmúlik csendesen,
ha te velem vagy.”

„Áttetsző arany ingében ragyogva
jött a nyári hajnal a réten át,
azt hitte, hogy még alszom, mert mikor
házam elé ért, elmosolyodott,
körülnézett s a nyitott ablakon
nesztelenül beugrott a szobámba,
aztán könnyű ingét ágyamra dobva
bebújt hozzám a takaró alá.”