Szerző: Victor Hugo idézetek

„Olyan vagyok, mint az óceán, nálam is megvan a dagály és az apály órája, apálykor láthatók szennyes mélyeim, de amikor a tenger vize visszaáramlik, csak a hullámaimat látni.”

„Ne vádaskodj azok ellen, akik nem felelősek a dolgokért, mert mióta az orvos bűne a betegség?”

„Sose haragudj meg arra,
Ki durva szóval megsebez.
Tudom jól, hogy fáj a sértés,
Valld be, a fontos mégsem ez.
Hidd el nekem, senki nem rossz,
Hidd el, jók az emberek,
Valakiért mindenki harcol,
Valakit mindenki szeret.”

„Úgy látta, ragyogó fény közeledik felé, melyet a végzet álomképnek rendelt, egy fehér felhőt látott, mely asszony alakját öltötte, egy ragyogó látomást, amelynek mélyén szív dobogott, s ez a félig felhő, félig asszonyjelenség átölelte, a látomás megcsókolta őt, s e szív szeretettel fordult hozzá.”

„Semmi sem ingerli annyira kalandra az embert, mint az, ha lapos a pénztárcája.”

„A szeretet az egyetlen, ami tékozlás útján gyarapszik.”

„Gondolkodni: ez annyi mint táplálkozni.”

„Szeme nincs, de mindent lát.”

„Ellobbant tűznek hideg az üszke.”