Szerző: Weöres Sándor idézetek

„Minden nagyság kicsiség is, mert van még nagyobb, vagy ha nincs, lehet.”

„Nem kell ismernem célomat,
mert célom ismer engem.”

„A barátság nálam nem vallomásokban és lelkendezésekben, csak a bizalmasság csöndjében szokott nyilvánulni.”

„Ha rátekintesz kedvesedre
akit szeretsz: tán nem te vagy?
Ha koldus lép a küszöbödre
akit kivetsz: tán nem te vagy?”

„A csókod festi kékre az eget,
szemed szinétől zöldülnek a fák.
Nélküled üres minden képkeret
és világtalan az egész világ.”

„A hangod akkor legszebb
ha kerete a csöndnek,
a hajad akkor legszebb
ha cseléde a napsugárnak,
az arcod akkor legszebb
ha emlékszem rája sírva,
a sorsod akkor legszebb
ha elszáll mint az ének.”

„A hársfa mind virágzik,
a csíz mind énekel,
a lomb sugárban ázik,
csak szíved alszik el.”

„A külvilágból se utasíts el semmit, ne gyűlölj, ne irtózz, ne undorodj. Ha valami iránt ellenszenvet érzel, ez annak a jele, hogy nem ismered eléggé. Mind az, ami a világban szenny, csak hozzád való vonatkozásban szenny és nem önmagában, húzódj ki belőle és már nem szenny többé, hanem semleges jelenség.”

„A magány: nagy társaság, az elhagyottsághoz legalább kettő kell.”

„A múlt a jelen alakja, a jövő a jelen illata.”

„A nő: tetőtől talpig élet.
A férfi: nagyképű kisértet.

A nőé: mind, mely élő és halott,
úgy, amint két-kézzel megfoghatod,
a férfié: minderről egy csomó
kétes bölcsesség, nagy könyv, zagyva szó.”

„A nő: tetőtől talpig élet.
A férfi: nagyképű kisértet.

A nőé: mind, mely élő és halott,
úgy, amint két-kézzel megfoghatod,
a férfié: minderről egy csomó
kétes bölcsesség, nagy könyv, zagyva szó.”