Szerző: Weöres Sándor idézetek

„Én szegény bolond,
mit vesződöm itt veled?
Arcod porcelán,
kezed-lábad fa-cövek,
bábú vagy te, semmi más..”

„Felébredek: nem az vagyok, ki voltam.
Elalszom: holnap megint más leszek.
De élve, holtan, utcán, kriptaboltban
én emlékezem és én feledek.”

„Ha egy tányérról levest ettél, az üresen maradó tányérra azt mondod: piszkos, pedig nem tapad rája más mint annak a levesnek maradéka, melyet előbb mint tisztát ettél. A trágya a szoba közepén mocsok, a gabonaföldön éltető-erő. Így van mindennel, ami tisztának, vagy mocskosnak tűnik, semmi sem önmagában jó, vagy rossz, csak a helyzete szerint.”

„Ha múló egyéniségeden áttörve, önmagad mélyén az örök lélekbe hatolsz: úgy hódítod meg a teljességet, mint hadvezér a várat.”

„Ha pokolra jutsz, legmélyére térj:
az már a menny. Mert minden körbe ér.”

„Ha vágyaidat kényezteted: párzanak és fiadzanak. Ha vágyaidat megölöd: kísértetként visszajárnak. Ha vágyaidat megszelídíted: igába foghatod őket, és sárkányokkal szánthatsz és vethetsz, mint a tökéletes hatalom maga.”

„Hol bennem erdő volt: dúvad- s madár-had
hazátlan csörtet villámtűz elől,
és kunyhóm összedől,
ha benne otthonod meg nem találtad.”

„Isten rajtad: végtelen könny, Isten benned: végtelen mosoly.”

„Jó lenne a sorsot félrevetni,
álmod pelyhén újra megszületni.
Ha álmodban újra élni tudnék,
kicsit sírnék,
hogy csicsígass,
kicsit rínék,
hogy babusgass,
aztán csöndben megint elaludnék.”

„Kínok árnyékaiból
szólok hozzád, Istenem.
Kín mar, sújt, temet,
józan eszemet
vak veszélyben,
láncos mélyben
ne hagyd elveszítenem.”

„Legtöbb mai ember az érzelgős regények módjára nézi a világot: amerre vágyai terelik és akik e vágyakat segítik, azok a jók, vágyainak gátlói a rosszak.”

„Legyen tiéd, ha kell,
az imádott szerencse,
de engem őrizzen
tetteimnek bilincse,”