Szerző: William Blake idézetek

„Az élet a lélek öt ablakán át nem látja csak torzult világát, s hited lesz egy hazug világ ha csak szemeddel s nem szemeden át látod mit az éj ad s el vesz az éj, míg fény árban a lélek álma mély.”

„A megkínzott ló szenvedése
Embervérért kiált az égre.”

„A szerelem önnön javát
Nem űzi, nincs magára gondja,
De másnak édes enyhet ád,
És Eget épít a Pokolra.”

„A túlzott bánat nevet. A túlzott öröm sír.”

„Aki egy szeretőhöz köti magát, az eltöri az életet jelentő szárnyát. Azonban aki a szeretőt röptében csókolja, az az örökkévalóság napfelkeltéjében él.”

„Aki nem szereti haragodat, gyűlölni fogja mosolyodat is.”

„Az idő és a tér valódi lények. Férfi és nő. Az idő a férfi és a tér a nő.”

„Az Örökkévalóság szerelmes az Idő gyermekeibe.”

„Búra s örömre születünk,
Aki ezt megérti jól,
Bárhová megy, nem botol.”

„Egy porszem világot jelent,
S egy szál vadvirág az eget,
Fogd föl tenyeredben a végtelent,
S egy percben élj évezredet.”

„Együtt összhang s szerelem
Lelkeden és lelkemen.
Ágaink keverve fenn
S gyökereink odalenn.”

„Ha kétkedünk a Napban s Holdban
El is tűnnek s hűlnek nyomban.”