Szerző: William Shakespeare idézetek

„A gondolatnak nyelve sose keljen
Nálad, se tettre ferde gondolat.
Légy nyájas ámbár, de ne köznapi,
Kémlelve rostáld meg barátidat,
Aztán szorítsd lelkedhez érckapoccsal,
De minden első jöttment cimbora
Üdvözletén ne koptasd tenyered.
Kerüld a patvart, de, ha benne vagy,
Végezd, hogy ellened másszor kerüljön.
Füled mindenki bírja, szód kevés,
Itéletet hallj bárkitől, ne mondj.”

„Ám sírjon a nyíl verte vad:
Ép gímnek tréfaság:
Mert ki vigyáz, ki meg szunyad:
Így foly le a világ.”

„Csak mert valaki nem úgy szeret téged, ahogy te szeretnéd, hogy szeressen, még nem jeletni azt hogy nem szeret téged szíve minden szeretetével.”

„Inkább tűrni a
Jelen gonoszt, mint ismeretlenek
Felé sietni? Ekképp az öntudat
Belőlünk mind gyávát csinál,
S az elszántság természetes szinét
A gondolat halványra betegíti,
Ily kétkedés által sok nagyszerű,
Fontos merény kifordul medriből
S elveszti "tett" nevét.”

„A becsületes nyíltság nem erény.
Ezt most tanultam. Többet én barátot
Nem szeretek, ha ezt szüli a hűség.”

„Eh, mi a név? Mit rózsának hívunk,
Bárhogy nevezzük, éppoly illatos.”

„Fölszárnyal a szó, eszme lenn marad:
Szó eszme nélkül mennybe sose hat.”

„Ha nem mutatják a szeretetet, gyakran nem is érzik.”

„Jobban szeretem, ha mindenki utál, mint ha színeskednem kell bárki szeretetéért.”

„Jer, és takarja el vidám tekintet
Csalárd mosolyja csalfa terveinket.”

„Elvillan a gyors szándék, hogyha nem
Száguld vele a tett.”

„Jobbat keresve gyakran jót veszítünk.”