Szerző: William Shakespeare idézetek
„Az élet csak egy tűnő árny, csak egy
Szegény ripacs, aki egy óra hosszat
Dúl-fúl, és elnémul: egy félkegyelmü
Meséje, zengő tombolás, de semmi
Értelme nincs.”
„Sietésben nincs szerencse.”
„Sokszor művel balgaságot az ész,
Ha külsőből belsőt ítélni kész.”
„A becsület bolond,
S amiért munkál, azt veszíti el.”
„A becsületes nyíltság nem erény.
Ezt most tanultam. Többet én barátot
Nem szeretek, ha ezt szüli a hűség.”
„A bú ha jő, nem jő mint egyes őrszem:
Egész dandár beront.”
„A féltékeny nem mindig okkal az
Féltékeny, mert féltékeny: ez a szörny
Önmaga nemzi s szüli önmagát.”
„A férfi a hibás,
Ha elbukik a nő: ha már eluntak,
S más ölbe ontják, ami a mi kincsünk,
Vagy tébolyultan féltékenyek és
Kordában tartanak vagy ütnek is,
Vagy néha léha módon elverik a pénzünk,
Felforr a mi epénk is, szende báj
Mellett megfér a bosszú vágya is.”
„A gondolat az élet rabja csak,
Az élet pedig az idő bohóca,
S az idő, amely a világ tanúja,
Megáll majd.”
„A halál se több, mint szeretőnk szorítása: fáj, de mégis kívánjuk.”
„A jóhír hiú és fölöttébb csalfa fogalom. Gyakran elérjük érdemtelenül és elveszítjük ártatlanul.”
„A kegyelem kapuit mind bezárom
S a zord szivű, a vásott katona,
Vérengező kezével, szabadon,
Pokol-tág lelkismérettel dühöng.”
