Szerző: William Shakespeare idézetek

„Az élet csak egy tűnő árny, csak egy
Szegény ripacs, aki egy óra hosszat
Dúl-fúl, és elnémul: egy félkegyelmü
Meséje, zengő tombolás, de semmi
Értelme nincs.”

„Sietésben nincs szerencse.”

„Sokszor művel balgaságot az ész,
Ha külsőből belsőt ítélni kész.”

„A becsület bolond,
S amiért munkál, azt veszíti el.”

„A becsületes nyíltság nem erény.
Ezt most tanultam. Többet én barátot
Nem szeretek, ha ezt szüli a hűség.”

„A bú ha jő, nem jő mint egyes őrszem:
Egész dandár beront.”

„A féltékeny nem mindig okkal az
Féltékeny, mert féltékeny: ez a szörny
Önmaga nemzi s szüli önmagát.”

„A férfi a hibás,
Ha elbukik a nő: ha már eluntak,
S más ölbe ontják, ami a mi kincsünk,
Vagy tébolyultan féltékenyek és
Kordában tartanak vagy ütnek is,
Vagy néha léha módon elverik a pénzünk,
Felforr a mi epénk is, szende báj
Mellett megfér a bosszú vágya is.”

„A gondolat az élet rabja csak,
Az élet pedig az idő bohóca,
S az idő, amely a világ tanúja,
Megáll majd.”

„A halál se több, mint szeretőnk szorítása: fáj, de mégis kívánjuk.”

„A jóhír hiú és fölöttébb csalfa fogalom. Gyakran elérjük érdemtelenül és elveszítjük ártatlanul.”

„A kegyelem kapuit mind bezárom
S a zord szivű, a vásott katona,
Vérengező kezével, szabadon,
Pokol-tág lelkismérettel dühöng.”