Szerző: William Shakespeare idézetek

„A koldus is gazdag, ha vágya nincsen,
De koldusabb a templom egerénél
A gazdag, aki reszket, hogy szegény lesz.”

„A mértéken fölül minden pohár átkozott, s az ördög a tartalma.”

„A méz is csömörletes, mihelyt túlontúl-édes.”

„A nőszemélynek táplálékra van szüksége, s mi passziója van abban, hogy az ördögöt nézi? Ha a gyönyörben már ellanyhult a vér, akkor a személyes kedvességre, az évek összhangjára, kellemre és szépségre van szükség, hogy újra fellobbanjon és jóllakottsága friss vágyakra kapjon.”

„A nyíl, amit kilőttek,
Még úton van, és a legokosabb:
Félreállni előle.”

„A nyomorultaknak nincs más vígasza,
Csak a remény.”

„A szegényt, kit megtört a sors, a gond, csitítgatjuk, intjük, ha könnyet ont, de súlyosodna csak baj annyi sok ránk, éppoly nagyon, vagy jobban is zokognánk.”

„A szép nőnek nem árt butaság,
Utódhoz segíti a bujaság.”

„A szépség ereje hamarább elváltoztatja a becsületet abból, ami, kerítővé, mintsem a becsület hatalma a szépséget magához hasonlóvá tehetné. Ez valahol paradox volt, de a mai kor bebizonyítá.”

„A szerelem csak füst és könnyű pára.

Ha boldogul: a szem parányi lángja.

Ha nincs remény: a könnyek tengere.”

„A szerelem oly változó,
Oly dús, hogy ő a képzelet maga.”

„A szeretet, mely ránk tör, néha terhes,
De hálát vált ki, hiszen szeret.”